Latabár Kálmán, a magyar operettjátszás állócsillaga nemcsak játékával, de már a megjelenésével, jellegzetesen huncut mosolyával is derűt csalt a szórakozásra vágyó közönség arcára.
Játszani akart, ez volt élete fő mozgatórugója. A „Latyi” becenevet állítólag ő aggatta magára, miután egy gyermekműsorban Latyi Matyit, a furfangos cukrászinast játszotta. Sárdi Mihállyal, a Budapesti Operettszínház igazgatói főtanácsadójával beszélgettünk a különleges tehetségű táncos-komikus színészről.
– Mi döntötte el azt, hogy Latabár Kálmánból táncos-komikus színész lesz? Alapvetően ilyen alkat volt, vagy a rá osztott szerepek befolyásolták ezt?
– Híres színészdinasztia sarjaként került a pályára, és nyilván alkata, kinézete, de artista és táncos képességei predesztinálták a komikus szerepkörre, akárcsak öccsét, Árpádot, a „hosszú Latyit”. Számos operettben adódott lehetőségük kihasználni testi adottságaikból adódó komikus helyzeteiket, pl. a Mágnás Miska hülye grófjai, vagy a Szép Heléna két Ajaxa.
– A kabaré-operett-film hármasában hogyan lehetne őt elhelyezni? Melyik műfaj állt hozzá a legközelebb?
– Bármely műfajban az igényes szórakoztatásra törekedett, de vérbeli zenés színházi színész volt. A filmekben is komoly sikereket ért el – de a színpadon jóval több és rafináltabb eszközt kellett alkalmaznia. A film közelről mutatja a színészt, minden apró rezzenés azonnal érzékelhető, míg a színpadon úgy kell alakítania, hogy a leghátsó sorban ülők is élvezhessék az előadást.
A teljes cikk ITT olvasható.
