Hogyan és miért kezd el egy chilei lakos foglalkozni a magyar kultúrával? Két példa a magyar kultúra chilei követeire.
Ösztöndíjas időszakom során a magyar nyelvet tanuló diákok között, valamint a különböző magyar alkalmakon több olyan magyar felmenőkkel nem rendelkező chileivel találkoztam, akiket érdekel a magyar kultúra. Közülük néhányan szabadidejükben aktívan foglalkoznak a magyar néptánccal, valamint a hagyományos kézművességgel. Szeretnék közülük két embert bemutatni, akiknek érdeklődése és életútja jó példaként szolgál arra, hogyan kerülnek chileiek kapcsolatba a magyar kultúrával, és hogy mélyednek el abban.
Maria Eugenia Flores gyermekként családjával költözött Magyarországra az 1973-ban kezdődő chilei Pinochet diktatúra idején, és töltött közel két évtizedet hazánkban. Maria Eugeniával Benedek Zsuzsa santiagói haladó szintű magyar óráján találkoztam. Ebbe a csoportba többen is járnak azok közül, akik hosszabb ideig Magyarországon éltek a chilei diktatúra évei alatt, majd azt követően visszaköltöztek hazájukba. Ezek az emberek mai napig igen szépen beszélnek magyarul, többen anyanyelvi szinten. A nyelvtudás mellett a magyar kultúrához is ragaszkodnak, magyarul olvasnak könyveket, verseket, regényeket és eljárnak a helyi magyar rendezvényekre.
Maria Eugenia Magyarországon tanulta ki a kalocsai és a matyóhímzést, valamint más tájegységek keresztszemes hímzését is. Számtalan könyvet hozott Magyarországról, melyekből a mai napig rendszeresen készíti a szebbnél szebb hímzett keszkenőket és terítőket. Hazaköltözése óta többször is járt hazánkban. Jelenleg azt tervezi, hogy hosszabb időt tölt Magyarországon, és ellátogat különböző hímzőmesterekhez, akiktől még többet tanulhat. Mikor megtudta, hogy kézműves alkalmakat szervezek, nagy örömmel ajánlotta fel, hogy oktatna hímzést a résztvevőknek. Nagy lelkesedéssel tanította az öltéseket.
A teljes cikket ITT olvashatja.
Borítókép: Honfoglalás kori jurta a chilei magyar közösség egyik rendezvényén (Fotó: kulhonimagyarok.hu)
