A bukás hasznos, ha tanul belőle az elszenvedője. A színházi alkotás egyben kockázat is, soha nincs egyértelmű garancia a sikerre – véli Sebestyén Aba színész, rendező.
Sebestyén Aba az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) a legjobb rendezésnek járó díjat vehette át a budapesti Radnóti Miklós Színházban színre vitt, 10 című előadásáért, amelynek színpadi szövegét Székely Csaba írta. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagját a maszol.ro kérdezte.
Mit erősít meg benned ez az elismerés? Van-e egy amolyan rendezői vezérelv-együttes, amelyről úgy gondolod, hogy itt most befutó lett?
Úgy gondolom, hogy az eddigi rendezői tevékenységem is nyert itt, meg mindaz, amit ebben a minőségemben gondolok a színházról. Évek óta hozok létre független produkciókat az általam alapított marosvásárhelyi Yorick Stúdióban, ezt követően kezdtem dolgozni rendezőként kőszínházakban is. Gondolok itt elsőként a hét évvel ezelőtti Bányavirág-előadásra, amelynek hihetetlen közönség-és szakmai sikere volt, így megerősített ezen az úton.
Igyekszem kíváncsian és érzékenyen reagálni mindarra, ami körülvesz bennünket. Ez mindenképp nagyon fontos: akkor is, ha az ember klasszikus szöveggel dolgozik, és akkor is, amikor kortárs szöveggel. Nemrég a Szabadkai Népszínházban Szép Ernő Lila akác című színművét vittem színre, ott is kerestem a mához kapcsolódó áthallásokat, igyekeztem ilyen igénnyel hozzáállni a rendezéshez. A POSZT-díj mindenképp megerősítés volt, visszajelzés, amely pont jókor jött, de ez a visszajelzés kötelez is ugyanakkor.
Nem először rendezel Székely Csaba-drámát. Marosvásárhelyen a Bánya-trilógia két drámájával – a Bányavirág mellett a Bányavaksággal – is a te rendezésedben ismerkedhetett meg a marosvásárhelyi közönség. Ugyanakkor zenés produkciót is rendeztél Székely Csaba mellett Cári Tibor zeneszerzővel is, akit szintén díjaztak most a POSZT-on annak az előadásnak a zenéjéért, amelyet te rendeztél. Kialakulóban van egy nyerő erdélyi alkotói triász, amely bárhol dolgozhat, siker lesz belőle?
Azon vagyunk, hogy egymást alkotóként megerősítsük. Ahogy Székely Csaba is utalt rá: itt adott volt egy finoman, patikamérlegen kimért szöveg – mert a tíz parancsolat egyben tíz kis történetet is jelent ebben az előadásban, mindenki főszereplő a saját történetében és ezek a szereplők kapcsolódnak egymáshoz –, ehhez viszont jelentékenyen hozzájárult a rendezői elképzelés és a produkció zenei világa.
A teljes interjú a maszol.ro oldalon olvasható.