Vona Ildikó/ PannonHírnök: Most két koncerted van itt, de jártál már korábban is a Tisza-tónál?
Dósa Mátyás: Jártam, de nagyon keveset láttam a térségből. Mindig produkcióval jöttem ide, felléptem különböző formációkkal. Most kicsit több időm volt szétnézni, és szembesültem vele, hogy mennyi csodálatos hely van a Tisza-tónál. Tegnap Sarudon szerepeltem, ahol egy hajón léptem fel, ilyen még nem volt eddig.
Kevés időt töltöttem korábban a tónál, de tegnap megfogadtam, hogy gyakrabban fogok jönni barátokkal, kollégákkal. Ráadásul viszonylag közel van Szolnokhoz.
Ma a Kiskörei Hallépcsőnél, a Lépcső Bisztró előtt felállított színpadon koncertezünk Molnár Nikolett-tel közösen, mindkettőnknek nagyon tetszik a hely, tényleg gyönyörű.
Milyen érzés egy alattad ringó hajón énekelni?
Nem ringott annyira a hajó, inkább azért volt érdekes, mert nagyon szeretem az olyan helyzeteket, amelyek kimozdítanak a komfortzónámból. Nem csak egy színpad van, hogy kiállok és éneklek, hanem extrém helyzet volt, ami óriási élményt adott.
A szolnoki színházhoz kötődik erőteljesen a neved, de tudom, hogy Kolozsváron születtél. Hogyan vezetett az utad Magyarországra?
Erről nem én döntöttem annak idején, hanem a szüleim, mert 3 éves voltam, amikor elhagytuk az országot és jöttünk Magyarországra. A rokonság nagy része ott él Kolozsváron és többfelé Erdélyben, ezért minden évben járok vissza rokonlátogatásra.
Ott is vannak fellépéseid?
Igen. A legnagyobb szó az volt, hogy az Egri csillagokat – amit már 8 éve játszunk – a Kolozsvári Magyar Napokon adtuk elő a Fő téren. Ott, ahol én a nevemet kaptam. Édesanyám oda járt, amikor várandós volt velem és gondolkodott, hogy mi legyen a nevem, ránézett Mátyás király szobrára és azt mondta: „Legyen Mátyás!”. Így kaptam a nevemet. Utána Budapesten éltünk sokat, ott kezdtem el dolgozni színházakban meg televízióban, aztán amikor otthagytam a televíziót, arra volt szükségem, hogy kicsit kiszakadjak a fővárosi létből, és jött egy lehetőség Szolnokon. Színészeket kerestek, én jelentkeztem – Balázs Péter volt akkor az igazgató –, és igazából ott is ragadtam. Már lassan 18 éve vagyok Szolnokon.
Gyerekszínészként kezdted, de természetes volt, hogy belőled színész lesz? Egyenesen vezetett az utad?
Egyáltalán nem, mert nem akartam színész lenni, hobbiként fogtam fel. Nagyon érdekelt a számítástechnika, érdekeltek az ügyintézős dolgok. Gyerekként úgy játszottam, hogy nem matchboxokat tologattam, hanem postai utalványokat töltöttem ki. Teljesen más irányt vett volna az életem, ha nem jön a lehetőség, hogy táncoslábú fiatalokat keresnek. Elmentünk egy fesztiválra, ahol néptáncosként léptem fel, ott kiválasztottak engem és még pár embert, és magával ragadott a színház.
Mikor derült ki, hogy jól énekelsz?
10-11 éves koromban. Onnantól fogva sodródtam a színház irányába, jöttek a felkérések. Énekeltem például A muzsika hangjában, Nyilas Misit a Légy jó mindhalálig című musicalben.
Nyilas Misi egy ikonikus szerep, mit jelentett neked?
Óriási dolog volt, az volt az első nagy szerepem. A József Attila Színházban játszottuk, ráadásul Pósalaky szerepét Bessenyei Ferenc alakította, nekem nagyon nagy szó volt, hogy vele dolgozhattam. Meghatározó élmény számomra ez a szerep, igazából ott „fertőzött meg” végérvényesen a színház. Utána jött a Barátok közt tévésorozat, abban szerepeltem, aztán amikor kiszálltam belőle, nem tudtam, mihez kezdjek.
Ennyire meghatározta az életed a Barátok közt?
Abból a szempontból igen, hogy ismertséget hozott. Akkoriban elég sokan nézték a Barátok köztöt.
Mindenki imádta utálni Bartha Zsoltot…
Igen, meg Berényi Mikit. Ő volt az én nevelőapám a sorozatban, aztán visszacsöppentem a színházba. Nem terveztem ezen a pályán, de most már itt vagyok jó ideje és rájöttem, hogy ez az életem. Nagyon nagy színészekkel dolgozhattam, akiktől rengeteget tanultam. Úgy is fogalmazhatnék: engem a szakma nevelt ki.
Néztem a szerepeid listáját. Az emberek inkább énekes színészként ismernek, de azért ott vannak a prózai szerepek is…
Annak idején, amikor bekerültem a szolnoki színházba, mondtam is a vezetőségnek, hogy én musicaliekre jelentkeztem. Ők megkértek, hogy olvassam fel ezt a prózát és majd meglátjuk, mi lesz. Felolvastam, és úgy találták, hogy jó a prózám. Sőt, javasolták, próbáljam ki magam szöveges szerepekben.
Nem okozott gondot a váltás?
A Barátok közt sorozat alatt is volt beszédtanárom, aki foglalkozott velem, így az alapok megvoltak. Nagyon fiatal voltam, sok időbe telt, amíg eljutottam erre a szintre, és most igazol vissza az élet, hogy jól csináltam mindent. A tavalyi évben négy díjat kaptam, és ezek az elismerések sokat jelentenek.
Mit érezttél, amikor átvetted a díjakat?
Nagyon nagy megtiszteltetés volt, mert volt köztük olyan, amit a közönség adott, és volt szakmai díj is. A Magyar Teátrum Díjat a szakma adja, egy nyári előadáson a legjobb főszereplő díját kaptam meg. A szolnoki színházban az évad színésze lettem. Ez azt jelzi, jó úton járok, és nagyon boldog vagyok, hogy a nézők szeretik, amit csinálok.
Hol találkozhat veled a közönség?
Sokfelé, járom az országot. A Veres 1 Színházban vagyok még tag, ahol musical és prózai szerepeket játszom. Agatha Christie két darabjában, az Egérfogó és Az Ackcroyd -gyilkosságban játszom, a zenések pedig az Anconai szerelmesek és A padlás. Ez utóbbi szintén mérföldkő volt az életemben, mert játszottam Szolnokon is, én voltam Rádiós.
Kaszás Attila magasra tette a mércét ebben a szerepben…
Igen, így van. Volt szerencsém ismerni Kaszás Attilát, és nagy megtiszteltetés, hogy eljátszhatom az ő szerepét. Próbáltam a tudásomhoz mértem megfogni ezt a szerepet, belemenni a mélységeibe, és a nézők visszaigazolták, hogy nagyon szeretik. A mai napig játsszuk.
Szolnokon milyen előadásokban szerepelsz?
Öt bemutatóm lesz az új évadban. A Cyranóval kezdünk, utána jön a Mici néni két élete, A főfőnök – ami egy svéd film alapján készült színdarab –, valamint az Egy csók és más semmi Molnár Nikolett-tel, és az évad végén A muzsika hangja, amiben én még gyerekként énekeltem, persze most egy másik szerepet fogok játszani.
Borítókép: Dósa Mátyás koncert közben a Tisza-tavi Fesztiválon a Kiskörei Hallépcsőnél 2025. augusztus 3-án (Fotó: Pordán László/ PannonHírnök)
