Kettős premiernek örülhettek a miskolciak a hétvégén. Pénteken Büchner Leonce és Léna című darabja, szombaton Csehov Ivanov című alkotása került bemutatásra.
Április 5-én mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház a Leonce és Léna című előadást Szőcs Artur rendezésében. Baranyi Emma és Bodoky Márk főszereplésével a Játékszín színpadán látható Georg Büchner drámája, mely a miskolci előadásban Cser Ádám zenéjével egészül ki.
Georg Büchner huszonhárom évesen írta meg drámáját a Popo birodalom és a Pipi birodalom egymásnak szánt hercegéről és hercegnőjéről, akik a kijelölt sors elől futva véletlenül mégis épp egymásba szeretnek bele. A XIX. századi német drámairodalom legnagyobb hatású szerzőjének filozofikus meséje sok zenével repít el bennünket Leonce és Léna sorsszerű találkozásának vadregényes vidékére, és mesél nekünk útkeresésről és megérkezésről, sorsról és szabad akaratról, az elkerülni vágyott felelősségről és az elkerülhetetlen szerelemről, a világban játszott szerepeinkről, vagyis tulajdonképpen magáról az életről.
– A mi előadásunkban a Leonce és Léna a bennünk és a körülöttünk lévő világról is szól. Pontosabban az ezekben a világokban megjelenő olyan erőkről, amelyek időről időre átveszik felettünk az irányítást, és valaminek a rabjává tesznek – legyen szó akár egy politikai berendezkedésről, akár a legelemibb élvezetek hajszolásáról, akár a szerelemről.
A szereplők is ilyen dolgok bűvkörébe kerülnek, és ahogy az életben ilyenkor mi is mindig kicsit kifordulunk önmagunkból, az ő cselekvéseik is kicsit abszurddá lesznek. Ez pedig nem csak elgondolkodtató, hanem sokszor nagyon humoros. A mi előadásunkban legalábbis mindenképpen az lesz – mondja Szőcs Artur rendező.
Büchner drámája egy erősen költői, sűrű szöveg. Ahogy egy jó versben is, sokszor nagyon kevés szóval kell nagyon sokat elmondani, és ezeknek a mélyebb, rétegzettebb kifejezésében nagyon sokat segít a zene, ezért a kezdetektől egyértelmű volt, hogy sok zenével és ezen belül is sok dallal fog dolgozni a társulat.
– Ehhez Sándor Júlia dramaturggal meghatároztunk olyan pontokat a drámában, ahol a cselekmény egy operai feldolgozásban áriává lenne nyitható, és ide kerestünk verseket, amelyek egy részét versnek hagytuk meg, egy másik részét pedig Cser Ádám, a színház zeneigazgatója megzenésítette.
Ezek mellé kerültek a nép szövegei, amelyekről a kezdetektől fogva kórusművekként gondolkodtam. Itt a nép szolgalelkűségének abszurditását Ádám zenéje és a szöveg egymást erősítve teremti meg, Kocsis Andrea és Lukács Ádám koreográfiája pedig felteszi a cseresznyét a habra. Használunk több, vonósokkal előre felvett zenét is, de Rákai András, a színház korrepetitora zongorán végig élőben játszik. Cser Ádám pedig nem csak az előadás zenéjét szerezte, de a sound designt is ő jegyzi, vagyis hogy honnan és hogyan szólal majd meg minden egyes hang a térben – avat be a részletekbe a rendező.
Az előadás jelmezeit Zubornyák Emese tervezte, a díszletért pedig Kovács Dániel Ambrus felel, aki egy igazán különleges látványt álmodott a Játékszín kis terébe.
– Igaz, hogy egy sírkert a díszletünk, de ez egyáltalán nem teszi komorrá az előadást, hiszen ebben a sírkertben rengeteg színes virág virágzik, így a pusztulás mellett erősen megjelenik az élet is.
A dráma olyan időszakban született, amikor a romantikus és a dekadens között erős volt az összefonódás. A szerelem és a halálvágy eleve többször együtt jelenik meg a szövegben, ezért nagyon természetesen illeszkedik a dráma a díszlethez, annak ellenére, hogy ez egy szokatlan választásnak tűnhet elsőre. És ezen túl is sok asszociációt enged meg ez a tér, nem is szeretnék megfejtést adni rá, mindenki szabadon hozzá tudja majd gondolni a magáét – zárja gondolatait Szőcs Artur.
Az előadásban közreműködik: Bodoky Márk (Leonce, Baranyi Emma e.h. (Léna), Farkas Sándor (Valerio), Keszég László (Péter király), Mikita Dorka Júlia e.h. (Rosetta), Rusznák Adrienn (Nevelőnő), Tegyi Kornél (Szertartásmester), Kokics Péter (Szóvivő), Molnár Anna (Kórusvezető miniszter), Tóth Domonik e.h. (Költő), Cselepák Balázs (Méregkóstoló), Márton B. András (Udvari káplán) és Demeter Sándor (az Államtanács Elnöke).
A produkció megtekintése 14 éven felülieknek ajánlott!
IVANOV – a szombati premier
Szabó Máté rendezésében mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház az Ivanovot Harsányi Attilával a címszerepben. Csehov komédiája (?) a Kamaraszínházban látható április 6-tól.
Tragikomikus történet egy már nem olyan fiatal férfiról és mindazokról, akiket magával sodor pénzügyi és családi problémák közepette tomboló életközepi válságával, nem spórolva az öngúnnyal, kendőzetlenül ránk zúdítva a depresszió és kilátástalanság felemésztő és egyben röhejes korrajzát. Az életkedv elvesztésének lélektani burleszkje. Egy személyes apokalipszis, és ami ezzel jár. Mindezt Szabó Máté viszi színre Miskolcon Gáspár Ildikó és Páll Antal szövegkönyvének felhasználásával, melyet Perczel Enikő dramaturggal közösen dolgoztak át.
– Szerintem – ebben a történetben – a humor a következmény, és nem a cél. Ma a komédia egy kétségbeesett piaci fogalom, de ebben az esetben, ez a fajta írás, ez a rendkívül indirekt fogalmazásmód tartalmazza az emberit, és abban szükségképpen kell, hogy legyen humor. Benne van egyfajta tragikomikus nyomorultság, a röhejességtől való félelem közepette való nevetségessé válás, és ez adja a komikumát olykor Csehov művének – mondja Szabó Máté rendező.
Folyamatos önmegkérdőjelezés van Ivanovban; az önmaga személyisége által túlterhelt figurának a „vergődése” bontakozik ki előttünk.
– Ezzel kapcsolatban pedig folyamatosan azokat a véleményeket látjuk, amelyek verbalizálják, azt, hogy ő miben gyanús vagy bűnös, és tulajdonképpen ő is megfogalmazza ezt saját magáról.
Ugyanakkor mégis ebben az önmagával való szembefordulásban Ivanov tipródó jelenléte valahol kíváncsivá tesz minket azzal kapcsolatban, hogy megleli-e a felmentését. Teljesen kimondatlanul körvonalazódik valamilyen fajta etikai elképzelésünk arról, hogy mik a mozgatórugói ennek a figurának. Sok esetben a mi magunk cselekedeteinek is van egy olyan olvasata, ami negatív, akár más emberek, akár a magunk szemében. Ugyanakkor mégis van egy olyan nézőpont, ami felmenti az embert. Sokszor nem lelünk rá erre a nézőpontra. Sokszor a minket szerető ember tükrében vagyunk képesek ezt a nézőpontot észlelni, és ebben a történetben tulajdonképpen Csehovnak a szeretete, amivel megírja ezeket a figurákat, az, amivel tekintünk ezekre az emberekre, akik nem szeretik saját magukat – részletezi a rendező.
Az előadás díszlettervezője a Jászai-díjas Khell Csörsz: színházi próbatér tárul a nézők elé az oldalt és hátul elhelyezett díszletelemeknek, bútoroknak köszönhetően, Ivanov lakhelye pedig egy kimetszett rész, amibe bele van sűrítve az ő élettere.
A produkció főbb szerepeit Harsányi Attila (Nyikolaj Alekszejevics Ivanov), Mészöly Anna (Anna Petrovna), Keresztes Sándor (Matvej Szemjonovics Sabelszkij gróf), Gáspár Tibor (Pavel Kirillics Lebegyev), Nádasy Erika (Zinaida Szavisna), Czvikker Lilla (Szása), Fandl Ferenc (Mihail Mihajlovics Borkin), Feczesin Kristóf (Jevgenyij Konsztantyinovics Lvov), Seres Ildikó (Marfa Jegorovna Babakina), Kerekes Valéria (Avdotya Nazarovna) alakítja.
Az előadás megtekintése 16 éven felülieknek ajánlott!
(A Miskolci Nemzeti Színház közleménye alapján)
Nyitókép: Keszég László a Leonce és Léna című előadásban
Fotók: Vona Ildikó/ PannonHírnök
Kövessen minket a Facebookon is!
