Tovább döntögeti a rekordokat a Hogyan tudnék élni nélküled? musical. A film továbbra is hódít a mozikban, színpadi változata pedig február óta látható az Erkel Színházban. Május 17-én mi is megnéztük.
Kettős szereposztással állították színpadra az Erkelben a „Demjén-filmet” Szente Vajk rendezésében, és az általam látott előadáson az Ember Márk–Törőcsik Franciska–Marics Péter trió ismét brillírozott.
Izgatottan ültem be a nézőtérre, mert kíváncsi voltam, hogyan lehet átültetni színpadra egy ilyen pörgős filmet, hiszen a sztori folyamatosan ugrál időben 1994 és napjank között, de a balatoni szál is több helyszínen játszódik. Tópart, Eszterék nyaralója, művelődési ház, balatoni stég, Gergőék bungalója, pályaudvar. Vajon meg lehet-e mindezt valósítani a színpadon?
Hogyan működik a film színpadi változata?
Szente Vajk nem sokat kockáztatott. Adott a mozilátogatók véleményére és megvalósította látványban szinte a teljes filmet a színpadon. Itt inkább a kihívás abban állt, hogy mennyire találékony a rendező, és milyen gyorsan tudja elénk varázsolni a film színhelyeit. Rögtön az elején ki kell emelni az animáció- és világítástervező Madarász „Madár” János, a szcenikus Tóth Kázmér és a díszlettervező Rákay Tamás nevét, mert nélkülük nem sikerült volna. Hármuk munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a színpad egyetlen pillanatra sem áll meg. Kovács Yvette Alida jelmezei pedig praktikusak, mutatósak és alkalmasak egy-egy villámgyors öltözésre a takarásban.
Az alkotók rendkívül jól megalapozták a produkciót. A siker kulcsa – a fantasztikus zenén, a nagyszerű színészeken, a jó sztorin kívül – az előadás tempója. Egyetlen pillanatra sem állhat meg a történet, amit ügyesen meg is oldottak.
Látványos díszletek és folyamatos helyszínváltások
A sűrű helyszínváltáshoz hol leengednek egy molinót, hol vetítve látunk egy épületet vagy helyszínt, hol a forgószínpad segítségével változik a szín, hol a színpad két oldalán lévő páholyokban játszódik egy jelenet; a lényeg, hogy mindig történik valami. Jól működik a színpad a színpadon megoldás is, de remek ötlet az is, hogy a nézőtér gyakorlatilag a színpad meghosszabbítása. A szereplők a nézőtéren keresztül érkeznek, vagy éppen távoznak, és a táncosok is bemutatnak ott néhány látványos koreográfiát. Túri Lajos Péter koreográfiái hangulatosak, látványosak és segítenek gyorsan megteremteni a bulihangulatot.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy a nézők nagyon aktívan be vannak vonva az előadásba. Énekelnek, világító rudacskákat lengetnek, labdát dobálnak, a bátrabbak még a színpadra is felmennek táncolni. A rendező az Erkel Színház közönségnek is adott szerepet: ők a közönség a Kuplung zenekar koncertjén. Minden remekül működik, a nézők folyamatosan bombázva vannak az érzékszerveiken keresztül, és közben láthatóan nagyon szívesen részt vesznek a történet menetében.
A szereplők alakítása az Erkel Színház színpadán
Az általam látott előadás olyan volt, mintha a szereplők a filmvászonról léptek volna le. Ember Márk újra megmutatta Tatai Gergő többféle arcát. Különösen tetszett az a jelenet, amikor Esztert felelősségre vonja a vőlegénye miatt. Nagyon drámai volt, ahogyan neki szegezte a kérdést: „Szereted?”. Törőcsik Franciskával nagy mélységeket és magasságokat tudtak a nézők elé varázsolni. A színpadon és a filmvásznon egyaránt nagyszerű párost alkotnak.
Marics Péter kellemes meglepetést okozott. Énekesként óriási rutinja van a színpadon, a szövegmondás terén pedig rengeteget fejlődött a filmhez képest. A színházi közegben tűnik fel igazán, hogy van színészi vénája, és jó volt látni, hogy mennyire élvezi Gábor karakterét. Kata szerepében Tóth Angelikával (új arc) jól kiegészítették egymást.
Szintén tökéletes párost alkot Kirády Marcell (Csabi) és Kovács Harmat (Betti). Mindketten picit esetlenek, de imádnivaló figurák. Miközben jókat mosolygunk rajtuk, szívből örülünk annak, hogy megtalálják a boldogságot egymás oldalán.
Brasch Bence ezúttal is hitelesen hozta a jól nevelt Márton figuráját, aki megadja az anyagi biztonságot és a családot Eszternek, csak azt a mindent elsöprő érzést nem tudja, amit Gergő képes volt fellobbantani a lányban. A két srác közti különbséget jól érzékeltetik a filmből ismert, a színpadra is begördülő autók. Mártonnak már 1994-ben Volkswagenje van, míg Gergő és a Kuplung zenekar egy „kocka Ladával” jár, amit ráadásul időnként tolni kell.
Eszter lányát, Lilit Csobot Adél alakította, akinek nagyon jól áll ez a szerep. A menedzsert megformáló Fehér Tiborral jól passzolnak egymáshoz, van néhány remek közös jelenetük.
Eszter szüleit Szabó P. Szilveszter és Vásári Mónika személyesítette meg. Mindketten kiváló énekesek; sajnálom, hogy nem kaptak dalt, és csak prózai szerepben láttuk őket.
A jelenkori Esztert Auksz Éva, a jelenkori Gergőt pedig Feke Pál személyesítette meg, akitől kétségtelenül az este legtökéletesebben előadott dalát hallottuk. A Jégszívben nagyon magas színvonalon teljesített, nála minden hang a helyén volt. A többi szereplőnél akadtak apróbb intonációs hibák, pontatlanságok, feltehetőleg nem hallották rendesen a zenekart. Egy hangosító próbával meg lehetne oldani a problémát.
Nagy dicséretet érdemelnek a színházi zenekar tagjai: Jung Róbert, Szabolcsi Bence, Köpöncei Dániel, Horváth József és Brandenburg Máté derekasan helyt állt a két felvonás folyamán, ügyesen kézben tartották a zenei részeket.
Lili (fél)testvérei sem maradhatnak ki a felsorolásról: Cseh Dávid Péter (Döme) és Kápolnási Maia Elinor (Luca) nagyon szeretnivaló karakterek, Pásztor Virág pedig Rita szerepében igazi jóbarát, aki nemcsak a saját boldogságát találja meg Dömével, de segít Lilinek is meglelni a maga útját.
Demjén Ferenc slágerei hozzák a bulihangulatot
Szépen keretbe foglalt produkciót láttunk az Erkel Színházban. Az előadás a Sajtból van hold című dallal indult és fejeződött be, majd ráadásként elhangzott egy mix a musical nagy slágereiből.
Bár az előadás jól követi a film látványvilágát, azért nem mindenhol ugyanaz. A Kuplung zenekar tagjai az elején egy élő közvetítés során érkeztek a színpadra, a színház bejárata előtti részről a nézőtéren keresztül jöttek be, mintha ezzel is jeleznék: színházban vagyunk.
Érdekes megoldás, ahogyan a jelenkori Eszter és jelenkori Gergő (Auksz Éva, Feke Pál) találkozik a fiatalkori önmagával (Törőcsik Franciska, Ember Márk) a színpadon, még duettet és kvartettet is énekelnek egymással. Ezek a jelenetek szépen ki vannak dolgozva, így nem törik meg a cselekmény menetét. Szintén remek ötlet, és nagyon mutatós, amikor Ember Márk és Töröcsik Franciska a derekukra erősített biztonsági kötélen a levegőbe emelkednek.
Fölöslegesnek tartom viszont a darab legvégén feltűnő producer alakját, akit minden előadásban más híresség formál meg. Az általam látott előadásban L.L. Junior jött be a színpadra, és két rövid mondattal megdicsérte Lili éneklését. A filmbe jól belesimult ez a karakter, a színpadi változatból azonban kihagyható lenne. Lili karrierje már elindult Balázs révén, aki ügyesen menedzseli a lányt, és nem engedi, hogy elkallódjon a tehetsége. Másrészt a Balázst megformáló Fehér Tibornak olyan erős a színpadi jelenléte, hogy mellette egy hasonló szerepkörben érkező személy nem tud – stílusosan mondva – strandlabdába rúgni.
Összességében egy nagyon szórakoztató, szépen kidolgozott, a közönséget a szokásosnál jobban megmozgató produkciót láttam, amelyben tökéletesen megvalósult a színpadon lévő közreműködők és a színfalak mögött dolgozók összhangja. A díszletezők, világosítók szintén dicséretet érdemelnek, hiszen az előadás ritmusának megtartásában nekik is fontos szerepük volt. Egy olyan „öreg róka” figyelmét, mint én, nem vonja el a tánckar látványos produkciója az előszínpadon; észrevettem, hogy közben a háttérben dolgoztak a díszletezők, és – mire a táncosok levonultak – a színpad már készen állt a következő jelenethez.
Szerelemvonat, Darabokra törted a szívem, Gyere és szeress, Fekszem az ágyon, A szabadság vándorai, Mikor elindul a vonat, El kell, hogy engedj, Hogyan tudnék élni nélküled?… Demjén Ferenc legnagyobb slágerei gyorsan meghozták a jó hangulatot, amit a füst- és lánggépek, a konfettieső, a nézőtéren pattogó strandlabdák még tovább fokoztak.
Megéri megnézni a Hogyan tudnék élni nélküled? musicalt?
A happy end is tökéletes, így aztán mindenki – beleértve engem is – elégedetten távozott: egy igényesen elkészített, színvonalas produkció részesei lehettünk. Nemrég ott voltam a Madách Színházban Az Operaház Fantomja 1000. előadásán, hasonló sikerszériára esélyes a Hogyan tudnék élni nélküled? musical is. A színészek személye változni fog, de Demjén Ferenc zenéje és a történet garancia rá, hogy ez a produkció még évekig ott legyen az Erkel Színház műsorán.
Borítókép és előadásfotók: Kaszner Nikolett
