Vona Ildikó/PannonHírnök: Miskolcon beszélgetünk a Népkertben, ahol egy családi fesztivál keretében népszerűsíti a MOB a 2024-es olimpia tervét. A kérdés adja magát: legyen Magyarországon olimpia?
Ördög Tibor „Csipa”: Legyen olimpia. Nem tudom, hogy elbírja-e ez az ország- abban nem vagyok biztos-, de ha van rá lehetőség, akkor legyen. Az jó lenne az egész országnak- tökmindegy, honnan nézzük: mind anyagilag, mind bármilyen szempontból-, viszont sok mindenben fejlődni kellene még ahhoz, hogy egy ilyen formátumú eseményt, mint az olimpia, megfelelő színvonalon meg tudjanak rendezni a magyarok. Szerintem ennek az országnak még fel kell nőni ahhoz a feladathoz, de 2024-re lehet, hogy felnő.
– Láttam, a Hooligans örömmel mellé állt ennek a rendezvénynek…
– Persze, így van. Mi egyébként is szeretjük a sportot. A Harcra fel! dalunk videoklipjét a DVTK stadionban vettük fel focistákkal és Diósgyőr-drukkerekkel közösen, ezért aztán nem volt kérdés, hogy játsszunk Miskolcon, vagy ne játsszunk ezen a mai sportnapon. Meg lényegében az egész koncertünk egy másfélórás gimnasztika.
– Sportolsz valamit? Azért ide kell a kondíció…
– Igen, persze. Járok biciklizni, rengeteget futok, sokat mozgok. Szeretem a sportot, már gyerekkorom óta. Nem vagyok hiperaktív, de imádok mozogni, és szerintem maga a koncert, az a röpke másfél óra is, egy jó kis gimnasztika.
– Ezek szerint nehéz egy rockzenész munkája?
– Nem melónak fogom fel a zenélést. Persze húzós fizikailag egy ilyen koncert, de valamit valamiért. Eldöntöttem régen, hogy kaptam a Jóistentől egy adottságot, meg lehetőséget és én azt nem kihasználni akarom, hanem igyekszem a lehető legjobban csinálni. Nem csak úgy, mint vannak azok a dumák, hogy: két lábon álljon az ember. Nem! Nincs két lábon állás, nálunk egy lábon állás van, de az stabilan legyen.
– Többször mondtad a koncerten, hogy jubilálni fog jövőre a zenekar. Elégedett vagy azzal, amit eddig elértetek?
– Én személy szerint igen.
– Lehet ezt még fokozni?
– Mindent lehet fokozni. Határ a csillagos ég, de nekem ez is elég. Ha most összerogynék a színpadon, nekem már az is elég lenne. Nem vagyok vén, jól érzem magam a bőrömben, ettől rosszabb ne legyen soha, csak azt akarom érzékeltetni, hogy elégedettség fog el, ha az eltelt 20 évre gondolok. Ezt a többiek nevében is mondhatom. Volt egy kis „egyszer lent, egyszer fent”, de annyira összeforrtunk megint, olyan jól szól most a zenekar, hogy nem lehet okunk panaszra.
– A jubileumi évre mik a tervek?
– Erről sok konkrétumot nem tudok mondani, még tényleg csak tervezgetünk. Dolgozunk rajta, aztán majd szép lassan kialakul. Addig még van bőven időnk, de mindenképpen egy olyan műsort szeretnénk a rajongóknak összeállítani, ami különleges és nagyon színvonalas. Minőségi bulira törekszünk mindig, de ott meg muszáj lesz egy olyan dolgot letenni az asztalra, amiben benne van mindaz, ami a röpke kis 20 évünk alatt történt velünk, az első lemeztől az utolsóig.
– A zeneszámokat ki írja?
– A gitárosunknak, Tóth Tibornak köszönhetők ezek a remek dalok, amik annyira jók, hogy bármilyen műfajban nagyszerűen szólnak. Tavaly csináltunk a Magyar Virtuózokkal egy közös fellépést a Kongresszusi Központban, ahol sok dalunk hangzott el szimfonikus zenekarra áthangszerelve. Az egy nagyon különleges este volt, 30 komolyzenésszel kiegészültünk, és idén decemberben megint adunk majd egy ehhez hasonló koncertet, szintén a Budapest Kongresszusi Központban.
– Maga az ötlet honnan jött? Mert ez most nagy divat…
– Onnan, hogy Tibi olyan szép dalokat írt, amiket kiválóan meg lehet hangszerelni bármilyen formában, zenei stílusban. Ilyen egyszerű az egész. Szeretünk belekapni ebbe, abba, amabba; ilyet még nem csináltunk és ez egy újfajta kihívás volt. A koncertnek ugyanez a lüktetése ott is megvolt, csak egy teljesen más pluszt adott hozzá a szimfonikus zenekar.
– Téged befolyásol az, ha elvárnak Tőled valamit?
– Én tudom, hogy mindig elvárnak tőlem valamit, de nem befolyásol. Vagyis nem engedem, hogy befolyásoljon. Otthon eldöntöm az agyamban, hogy jónak kell lenni és kész. Van, amikor rosszabb vagyok és van, amikor jobb – mert én is csak emberből vagyok-, de igyekszem mindig a legjobbat nyújtani.
– Tóth Tibiről már beszéltünk, de említsük meg az együttes másik két tagját is!
– Kiss Endre „Endi” a dobosunk és Késmárki Zsolt játszik basszusgitáron.
– 20 év egy zenekarban nem kevés. A fél életedet beleraktad ebbe a csapatba, de azt lehet tudni, hogy mi az eredeti foglalkozásod?
– Táncos vagyok. Életművész, bárzenész…
– Ez mind?
– Meg dzsesszzenész is.
– Ha már megemlítetted a dzsesszt. Hallottam pár felvételt a Csipa és a Kisamerika formációtól…
– Tóth Tibi dalai jazz és swing feldolgozásban is fantasztikusan szólnak. A Csipa és a Kisamerika csapatot Varga Tibor barátom segítségével hoztuk létre nemrég – ő a Lucky Boys Dixieland Band tagja-, és sikerült a bandához még megnyerni néhány ismert dzsesszzenészt. Nincs sok koncertünk- éves szinten csak pár fellépés-, de már kialakítottunk egy 30 dalos repertoárt régi nagy slágerekből és Hooligans dalokból; a közönség részéről meg nagyon jók a visszajelzések.
— Ha a Hooligans koncertjeit nézzük: hol találkozhatnak veletek mostanában a rajongók?
– Július 17-én Sárospatakon leszünk, Miskolcon legközelebb majd szeptemberben a Borsodi Sörfesztiválon, ugyanitt a Népkertben. Közben a Nyírségben, meg a Balatonnál van több helyen fellépésünk, aztán megyünk még Marosvásárhelyre, Dunaszerdahelyre. Most ennyi jutott eszembe, de a honlapunkon minden helyszín és időpont megtalálható. Sokat koncertezünk. Az biztos, hogy itt a környéken, mármint Borsodban legközelebb július 17-én, Sárospatakon lesz Hooligans-buli.
(Nyitókép: Vona Ildikó fotója)
