Jake Faun gitáros az angliai Guildfordban született, de 2019 óta Los Angelesben él. Olyan előadókkal turnézott már együtt, mint a Winger zenekar, vagy a Van Halen énekese, David Lee Roth.
Mióta élsz Los Angelesben? Miért hagytad el Angliát, a szülőfölded?
Jake Faun: Először 2016-ban jöttem Los Angelesbe, de néhány évbe telt, mire megkaptam az O1-es művészvízumot. Miután meglett, 2019-ben ideköltöztem, és azóta itt élek. Azért hagytam el Angliát, hogy új szintre emeljem a karrieremet. Korábban az Egyesült Királyságban, Brightonban éltem, ami egy nagyszerű város, de úgy éreztem, ott csak annyit tudok elérni. Imádom Brightont, de nagyon kicsi Los Angeleshez képest, ezért kellett elmennem valahova, ahol több a lehetőség. Van egy régi iskolai barátom az Egyesült Királyságból, aki sok évvel ezelőtt L.A.-be költözött, és ő mondta, hogy jöjjek ki, maradjak itt, nézzem meg a várost stb. Így hát elfogadtam az ajánlatát, a többi pedig már történelem.
Mi vonzott Los Angeles felé?
Az éghajlat, a táj és a zeneipar. Session gitárosként az ember sokkal több előadóval és együttessel játszhat idekint. Változatosabb a zenei paletta is, ami lehetővé tette számomra, hogy olyan fellépéseken játszhassak, amelyekre nagy valószínűséggel nem lett volna lehetőségem, ha az Egyesült Királyságban maradok.
Magyarországon jártál már?
Soha, de nagyon szeretnék! Az, hogy az Egyesült Királyságból származom, és Európában nőttem fel, ahol repülőre vagy vonatra pattanva pár óra alatt egy teljesen új országban lehetsz, ez az egyik olyan dolog, ami hiányzik az otthonlétből. Elég sok részét bejártam Európának, de Magyarországra még nem volt lehetőségem eljutni. Remélem, egy napon sikerül; legyen szó akár ottani fellépésről, vagy csak egy turisztikai célú látogatásról.
Mikor kezdtél gitározni?
Tizenegy éves korom körül. Emlékszem, elmentem Chris Helas barátomék házába, néztem a Kerrang zenecsatornát, és láttam, amint a Guns N Roses a „Sweet Child O Mine” -t játssza, és nagyon tetszett nekem. A következő héten ismét elmentem a barátomhoz, és láttam, hogy van gitárja.
Rögtön megkérdeztem: „mi ez?”, és ki kellett próbálnom. Hazamentem, elmondtam anyukámnak, hogy szeretnék gitározni. Nagyon izgatott lett, hogy érdeklődöm valami iránt, mivel eléggé lusta gyerek voltam – nem sokat változtam azóta sem (nevet).
A következő héten béreltünk egy Yamaha Pacificát havi 10 fontért, és elkezdtem az órákat, meg akartam tanulni gitározni. Leckéket vettem egy helyi tanártól Guildfordban, őt Gavin Mountfordnak hívták, és nagyszerű tanár volt. Körülbelül 2 évig tanultam nála. Ott kezdődött minden.
Hogyan lett belőled hivatásos zenész?
Mindig azon tűnődőm, hogy mikor lesz valakiből „profi” zenész, egyáltalán létezik ilyen? Azt hiszem, amikor a zenei tanulmányaim után 21 évesen elhagytam az egyetemet, akkor kezdtem el hivatalosan is zenészként dolgozni. A „The Music Works” nevű zeneiskolában tanítottam Milfordban, közel a lakóhelyemhez, és egy olyan rendezvényzenekarban játszottam, amelyet néhány főiskolai barátommal alapítottam „Good Company” néven. Talán ezen a ponton lehetett azt mondani, hogy profi vagyok. Ha meg tudsz belőle élni – akár kicsit, akár nagyon –, akkor profi vagy!
Ha nem zenész lennél, melyik foglalkozást tudnád elképzelni magadnak?
Ha nem zenész lennék, akkor valószínűleg olyasmit csinálnék, ahol utazhatnék, megnézhetném a világ azon részeit, amelyeket a legtöbb ember nem. Nem mintha jártas lennék a fotózásban, de vadfotósnak lenni szórakoztató lenne. Ha tudnám, hogyan kell csinálni…
Milyen műfajokat szeretsz? Milyen stílusú zenéket játszol?
A rock az, ami rávett a gitározásra, de igyekszem sokféle zenét hallgatni: Bármit, ami kihívást jelent, és arra ösztönöz, hogy másképpen játsszak. Időnként megtanulok egy-egy olyat, ami nem gitárra van írva, például szaxofonszólót, zongoraakkordokat, vagy ritmusokat nagyszerű ütőhangszeresektől. Szeretem azokat a dolgokat, amelyek máshogy hangzanak, mint ahogyan hallani szoktuk.
Milyen előadókkal zenéltél már együtt? Melyik koncert különösen emlékezetes számodra?
Volt szerencsém néhány nagyszerű előadóval együtt játszani, David Lee Roth a legfigyelemreméltóbb közülük. Emlékszem, amikor 2020 elején a Los Angeles-i Staples Centerben játszottunk, mi nyitottuk a Kiss együttes „End of the Road” turnéját. Ez a fellépés azért különleges, mert eljött a feleségem, néhány barátom, és az első turném volt, ahol arénában játszhattam körülbelül 20 000 ember előtt, úgyhogy hatalmas élményt jelentett. Sőt, azért kivételes még számomra, mert pontosan egy évvel korábban érkeztem vízummal Los Angelesbe – 2019. március 4-én –, majd rá egy évre Los Angeles egyik legrangosabb helyszínén játszottam az egyik legnagyobb példaképemmel.
Mennyire volt nehéz David Lee Roth-tal zenélni? Ő egy ikon, minden rockzenekar frontembere őt utánozza szerte a világon. Milyen ember Dávid?
Ez egy elég érdekes élmény volt, enyhén szólva (nevet). Soha nem volt lehetőségünk együtt zenét írni, de játszani nagyszerű volt vele. Látszik, hogy a színpadon teljesen otthon van, és mindig szórakoztató. Nagyon különc, de tudja, mit akar, és odafigyel a részletekre.
Az első alkalom, amikor találkoztam vele, valójában a színpadon történt 10 000 ember előtt. A banda és a stáb nélküle tartott minden próbát. Az első fellépéshez a hangpróbát is csak a stábbal csináltuk végig. Aztán körülbelül egy órával az előadásunk előtt hallom Davidet, amint belép az épületbe, és gondoltam: végre találkozhatok vele. Ryan Wheeler zeneigazgató elment, hogy üdvözölje, és bemutassa neki új gitárosát, de 5 perc múlva visszajött, mondván: „David találkozik veled odakint a színpadon” (nevet).
Szóval nekifogunk az előadásnak, lealszanak a lámpák, elkezdjük az első dalt, és David kiszalad a színpadra a gyémánttal kirakott kabátjában, a mikrofonállványát pörgetve, és akkor látom őt életemben először (nevet). Aztán odajön hozzám, ököllel üt, majd játszunk egy 45 perces zenei blokkot. Hát, így találkoztam David Lee Roth-tal. Később rájöttem, hogy szándékosan nem találkozott velem a fellépés előtt, mert úgy gondolta, hogy jobb sztori lesz így belőle. Nem tévedett! Sajnos nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, mint reméltem, mert a turné a koronavírus és a lezárások miatt elmaradt, de ez egy olyan élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni, sokat tanultam belőle.
Mesélj az UnZepped együttesről! Mit kell róla tudni?
Ez egy új projekt, amit Chuck Wright (Alice Cooper, Quiet Riot) állított össze. Én vagyok benne, Adi Argelazi (a feleségem) énekel, Matt Hevesh játszik gitáron, mandolinon, hegedűn és Scott Breadman ütőhangszereken. Akusztikus újragondolása az összes nagy Led Zeppelin klasszikusnak, és van néhány kevésbé ismert dal is az igazi rajongóknak. Sok helyen megváltoztattuk a hangszerelést, ettől a hangzás sokkal egyedibbé vált a többi Led Zeppelin tribute zenekaréhoz képest. Ha felkeresed a weboldalunkat, láthatod/hallhatod, miről van szó. Tervezzük, hogy hamarosan felveszünk néhányat a már elkészült dalainkból, pontos dátum még nincs, hogy mikor – mert mindannyian nagyon elfoglaltak vagyunk –, de amint lesz róla hírünk, közzétesszük.
Hol találkozhat veled a közönség? Hol lesznek koncertjeid a közeljövőben?
Az Instagram a legjobb, ott megtalálható minden velem kapcsolatos naprakész információ, követhetsz a @jakefaunmusic címen. A Facebookon is megtalálsz, csak a nevemre keress! Van egy YouTube csatornám is több saját szerzeményemmel. Számos zenekarral, előadóval játszom, és Los Angeles környékén lépek fel rendszeresen. Ha turnézom, gyakran körbeutazom az Egyesült Államokat. Zenélni annyira nem jutok el az Egyesült Királyságba, mint amennyire szeretnék, de soha nem lehet tudni, hogy mikor hív egy előadó, aki hazavisz néhány koncertre.
Köszönöm az interjút!
Az interjút készítette: Vona Ildikó
Nyitókép: Jake Faun
Kövessen minket a Facebookon is!