„Nálam a sport a boldogság forrása volt”- interjú Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornásznővel
Sajnos az élet közbe szólt, de én azért bízom benne, hogy egyszer még sikerül megvalósítani…
Sajnos az élet közbe szólt, de én azért bízom benne, hogy egyszer még sikerül megvalósítani…
Visszatérő vendégnek számít, és mindig örömmel jön Miskolcra.
A főnök meggondolta magát és három hónap után kirúgott bennünket…
Anyukám miskolci születésű és a nyarak jórészét itt töltöttem a nagyszüleimmel – avat be.
Miskolci vendégszereplésekor beszélgettünk színházról, filmekről.
Népszerű férfi szoprán énekesünk nemrég tért vissza Sanghajból, ahol nagysikerű hangversenyt adott. Alig két nappal hazaérkezése után pedig már a Miskolc melletti Alsózsolcán énekelt a magyar közönségnek, mégpedig ugyanabból az alkalomból, mint Kínában.
A művésszel a Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettem, ahol egy Wagner-darab főhőseként lép színpadra. Vona Ildikó: Az első szerep, amiben láttalak: Alfio, a Galgóczy Judit által
Az Egy éjszaka Miskolcon című gálaest kapcsán beszélgettünk.
Milyen kapcsolat fűz Miskolchoz? Barátim vannak itt. A fiatalok közül az ország legkiválóbb musicalénekesei innen indultak, hiszen Vágó Zsuzsi miskolci, és Veréb Tomi is, aki most lett országosan közismert a TV2-s szereplése kapcsán.
Sok helyen járt a világban, sokféle kultúrában élt. Mennyire tartja magát magyarnak? Nem kétséges, hogy én magyar vagyok, és mindig büszke voltam rá. Nekem ez soha nem okozott konfliktust.
Én már harmadikos koromban itt játszottam, a DVTK-ban, és hál’Istennek az osztályfőnököm is nagyon támogatott; ha edzőtáborok, meg utazások voltak, akkor mindig elengedett. Nekem egy célom volt: a legjobb futballista akartam lenni Diósgyőrben.
Soha nem akartam színésznő lenni. Gyerekkoromban nagyon „fiús” lány voltam; imádtam az autókat, mindenfélét szerelgetni, meg a kertben dolgozni. Eredetileg, 10 éves koromig kamionsofőr akartam lenni. A szobám falán nem popsztárok fotói voltak kifüggesztve, hanem autók képei.