„A film picit közelebb áll hozzám”- interjú Csányi Sándor színésszel
2017-02-21
Nincs hozzászólás
Miskolci vendégszereplésekor beszélgettünk színházról, filmekről.
Miskolci vendégszereplésekor beszélgettünk színházról, filmekről.
Népszerű férfi szoprán énekesünk nemrég tért vissza Sanghajból, ahol nagysikerű hangversenyt adott. Alig két nappal hazaérkezése után pedig már a Miskolc melletti Alsózsolcán énekelt a magyar közönségnek, mégpedig ugyanabból az alkalomból, mint Kínában.
A művésszel a Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettem, ahol egy Wagner-darab főhőseként lép színpadra. Vona Ildikó: Az első szerep, amiben láttalak: Alfio, a Galgóczy Judit által
Az Egy éjszaka Miskolcon című gálaest kapcsán beszélgettünk.
Milyen kapcsolat fűz Miskolchoz? Barátim vannak itt. A fiatalok közül az ország legkiválóbb musicalénekesei innen indultak, hiszen Vágó Zsuzsi miskolci, és Veréb Tomi is, aki most lett országosan közismert a TV2-s szereplése kapcsán.
Sok helyen járt a világban, sokféle kultúrában élt. Mennyire tartja magát magyarnak? Nem kétséges, hogy én magyar vagyok, és mindig büszke voltam rá. Nekem ez soha nem okozott konfliktust.
Én már harmadikos koromban itt játszottam, a DVTK-ban, és hál’Istennek az osztályfőnököm is nagyon támogatott; ha edzőtáborok, meg utazások voltak, akkor mindig elengedett. Nekem egy célom volt: a legjobb futballista akartam lenni Diósgyőrben.
Soha nem akartam színésznő lenni. Gyerekkoromban nagyon „fiús” lány voltam; imádtam az autókat, mindenfélét szerelgetni, meg a kertben dolgozni. Eredetileg, 10 éves koromig kamionsofőr akartam lenni. A szobám falán nem popsztárok fotói voltak kifüggesztve, hanem autók képei.
Szerencsés vagy, mert megtaláltad magadat az éneklésben. Így van? Igen. Azt szoktam mondani: addig élek, amíg éneklek. Hogy abból a szegény családból, Vásárosnaményból, az egyszerű „betlehemi istállóból” egészen a királyságig és a királyokig eljutni, én azt hiszem, ennél nagyobb ajándék egy művésznek nincs.
A Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettünk azután, hogy a vezetésével helyi diákok megvalósították a közösségi szavalás rekordkísérletét.
Nagyon sok mindent köszönhetek Miskolcnak, és igazából párhuzamot tudok vonni ezeknek a gyerekeknek a sorsával és a saját életemmel. Ugyanígy kezdtük mi is a Pécsi Sándor Guruló Színház Egyesületben Szép Laci bácsi kezei alatt anno, és nőttük ki magunkat. Azt gondolom, hogy az alapokat itt szereztem meg.
Igazában szórakozásból írja az ember a műveit, már az önmagában jutalom, hogy ezt lehet csinálni. 1978 óta tanítok folyamatosan. Némi rutinra az ember szert tesz, ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, mert az újabb nemzedékeknek nemcsak a műveltsége, a mentalitása is egész más.