Van az a pillanat a színházban, amikor még minden mozgásban van: a szövegkönyvek tele ceruzás jegyzetekkel, a színészek keresik az igaz hangsúlyokat, a tér pedig lassan megtelik izgalommal. Ez az alkotói időszak kezdődött el a Thália Színház falai között, ahol megkezdődtek Conor McPherson különleges hangulatú darabjának, a Tengerennek a próbái. A produkció a színház Rejtélyek Évadának záróbemutatója lesz, és március 13-tól a bensőséges atmoszférájú Thália Télikertben várja majd a nézőket – áll a teátrum sajtóközleményében.
A történet egy dublini külvárosi lakásba vezet, ahol karácsony estéjén négy férfi gyűlik össze. Az otthon inkább emlékeztet egy kocsma hátsó szobájára, mint ünnepi menedékre: lepukkant, sivár tér, ahol – ahogy a szerző írja – „nem látszik a női kéz nyoma”.
Sharky hosszú idő után tér vissza ide, hogy segítsen frissen megvakult testvérének. A találkozás apropója egy baráti kártyaparti, régi ismerősökkel, megszokott szófordulatokkal, félig kimondott mondatokkal. Az este azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik egy titokzatos vendég – és a játék tétje hirtelen sokkal nagyobb lesz, mint egy egyszerű lapjárás.
A Tengeren egyszerre realista és baljós történet, amely finom fekete humorral mesél az emberi gyarlóságról, a bűntudatról és a megbocsátás lehetőségéről. A színpadon kivételes színészgárda kelti életre ezt az egyetlen éjszakát: Szabó Győző, Szervét Tibor, Tamási Zoltán, Domokos László és Görög László olyan figurákat formálnak meg, akik mind hordozzák saját múltjuk terheit – és akiknek talán most utoljára van esélyük változtatni.
A darabot Kelemen József, a Thália Színház főrendezője rendezi, aki az olvasópróbán világos gondolati ívet rajzolt fel a mű mögé. Mint elmondta,
Conor McPherson darabjait gyakran az ír irodalom egyik visszatérő témájával, az alkoholizmussal azonosítják, ám a Tengeren ennél jóval összetettebb. A történet középpontjában a megváltás és a kárhozat kérdése áll: vajon létezik-e második esély, és ha igen, ki élhet vele?
A rendező szerint a szerzőt két erős inspiráció vezette. Az egyik egy 8. századi óangol vers, A tengerész, amely egy száműzött ember lelki vergődését mutatja meg a jéghideg tengeren. Ez a kép – a magány, a fagy és az Istent kereső ember – mélyen áthatja a darab hangulatát. A másik inspiráció egy írországi barlang, ahová az évben mindössze egyetlen napon, a téli napfordulókor süt be a napfény. Ez a ritka pillanat a darab egyik kulcsgondolatát sűríti magába: a fény ritka, de létezik – vagyis még a legsötétebb élethelyzetekben is van remény.
A Tengeren erőteljesen dolgozik a szimbólumokkal. Az egyik szereplő vak, a másik szemüveg nélkül alig lát: a fizikai nemlátás lelki állapottá válik. A szereplők nem akarnak szembenézni saját lecsúszásukkal, azzal, hogy mennyire kisiklott az életük. Ehhez társul az alkohol, amely szintén a nemlátás eszköze: segít elviselni azt, ami józanul elviselhetetlen. Mégis, ezek az emberek nincsenek teljesen egyedül. Bár magányosak és sérültek, együtt vannak – és ez az együttlét ad némi erőt a túléléshez.
A magyar szöveget Upor László jegyzi, a sötéten otthonos látványvilág Bagossy Levente munkája, a jelmezeket pedig Cselényi Nóra tervezi. Minden részlet azt szolgálja, hogy a néző ne kívülállóként figyelje az eseményeket, hanem úgy érezze: ő maga is ott ül az asztalnál, a kártyalapok és a kimondatlan titkok között.
Fanyar humor, kiélezett helyzetek és súlyos döntések – a Tengeren nem ígér egyértelmű helyzeteket, de egy annál emlékezetesebb estét igen. Egy előadás, amely egyszerre szórakoztat és szembesít, és amely után nehéz ugyanazzal a szemmel nézni a második esély fogalmára.
Premier: 2026. március 13., 19:30 – Thália Télikert
Aki szereti az emberi sorsokat közelről, annak érdemes időben jegyet váltania ITT.
Borítókép: Görög László és Szabó Győző (b-j) színművészek a Tengeren című darab próbáján a Thália Színházban (Fotó: Kállai-Tóth Anett)
