Pannonhírnök
Keresés
Close this search box.

Koszorúzás Szent László szobránál

A római katolikus püspökség Szent László ünnepét hagyományosan a húsvét utáni ötödik vasárnap tartja a székesegyházban és környékén.

Noha az idén a koronavírus-járvány miatt nem rendezték meg a Szent László Napokat Nagyváradon, június 27-én délben, nevének napján a Szent László Egyesület mégis tartott egy rövid, bensőséges koszorúzást a városalapító szent király szobránál – írja a Külhoni Magyar Sajtószolgálat (KMS).

Ezen részt vett Tőkés László volt református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, néhány közeli munkatársával. Tiszteletét tette az Erdélyi Magyar Néppárt több vezetője is.

Mint ismeretes, a római katolikus székesegyház előtt lévő szobor az impériumváltásig a Szent László alapította város főterén állt, 1923-ban száműzte onnan a berendezkedő új román hatalom. I. László Árpád-házi magyar király (uralkodott 1077–1095 között) I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második fia volt. Királyként roppant szigorú, de igazságos törvényalkotó volt, aminek eredményeként megszilárdult a magántulajdon védelme az országban. Uralkodása idején Magyarország, fennállása óta először, képes volt a hódításra. 1091-ben elfoglalta Horvátországot, miután beavatkozott az ottani belviszályokba. Erősen keresztény hitű, bátor, harcias király volt.

Az ő uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket. Előbb Somogyvárott, majd véglegesen 1106-ban, Váradon helyezték örök nyugalomra, az általa alapított régi székesegyházban, amely akkor a váradi várban volt. Őt magát 1192-ben avatták szentté.Szent László Magyarország, különösen a határok, a magyar katonák és a székelyek védőszentje. Egy késő középkori legenda szerint ő „vezette” a székely csapatokat az 1345-ben betört tatárok ellen. Pestis idején is segítségül hívták. Szent László a Debrecen-Nyíregyházi r. k. egyházmegye, illetve egész Erdély védőszentje.

A polgárőrségről szóló törvény 2011-ben elfogadott módosítása óta Magyarországon Szent László a polgárőrök védőszentje. Gyakran érett férfiként ábrázolják, királyi koronával és hosszú karddal. Továbbá ábrázolják szarvas előtt térdelve vagy két angyal társaságában is.A váradi püspökség megalapítása két szent király nevéhez fűződik. A magyarok apostoli királya, Szent István Biharon, Nagyvárad közelében alapított püspökséget, 1010 táján. A területet, mely korábban az egri püspökséghez tartozott, a kalocsai főegyházmegyéhez csatolta. Ekkortól a huszadik század első harmadáig Kalocsa volt Várad érseki központja. Amikor a kunok Bihar várát feldúlták, Szent László király a püspökség székhelyét a földrajzilag alkalmasabb, védhetőbb, közeli Körös-parti területre, a későbbi Váradra helyezte át, ekkortól számítjuk a város megalapítását. (A különféle magyar történészi értelmezések szerint az évszám 1082, 1092 vagy 1095, csupán a románok próbálják Szent László érdemeit kisebbíteni 1113-ra téve Várad alapítását.)

A király sírja hamar csodatevő zarándokhellyé lett. A 16. század elejéig a váradi székesegyházban őrizték kürtje és csatabárdja mellett fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), amelyre peres ítéletek részvevői és főúri összeesküvők tettek esküt. A herma 1606-ban a győri bazilikába került, ahol ma is őrzik. A nyakszirtcsontból Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, azt ott szintén díszes hermában őrzik, ami a győri mása. A római katolikus püspökség Szent László ünnepét hagyományosan a húsvét utáni ötödik vasárnap tartja a székesegyházban és környékén, 1989 után immár pompázatos körmenettel, a herma kiállításával és körbehordozásával. Ehhez igazodva 1992 óta ökumenikus alapon egyházi hátterű kulturális hetet szerveznek a városban Varadinum néven, ezt idővel a politikum eredeti szándékától és céljától eltérítette, nagyrészt pártrendezvénnyé változtatva. Ezért aztán a Szent László Egyesület 2013. óta minden év júniusának második felében, a naptárbeli László naphoz igazodva rendezte meg a városalapító lovagkirály ünnepét, ez szűkült be idén a virtuális térbe a járványintézkedések miatt.

A népét győzelemre segítő Szent László kultusza tovább élt a későbbi korokban is. A nehéz háborús időkben a nép László királytól várt és remélt segedelmet; a magyar katonák László nevét kiáltozva rohantak a törökre. Testi és lelki képességei miatt a római katolikus egyház csodatévő harcos szentet is tisztel benne amellett, hogy a magyar történelem sikeres országépítő uralkodója volt, aki kemény kézzel szilárdította meg a legyengült államot, másrészt pedig a német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől és a keleti nomád népek pusztításaitól egyaránt megvédte országát, és biztosította a független magyar állami létet. Minden időkre eszményképévé vált az erényekben dús és a tetteiben évszázadokra előre cselekedni tudó országvezetőnek.

Külhoni Magyar Sajtószolgálat (KMS)

További cikkek