Közép-Európa nemzeteinek közös felelőssége megemlékezni a 20. század olyan eseményeiről, melyek az egyre erősödő visegrádi identitás alapját képezik – jelentette ki Latorcai János, a magyar Országgyűlés alelnöke hétfőn Prágában.
Az alelnök azon a rendezvényen beszélt, amelyen cseh, lengyel és magyar politikusok megemlékeztek arról a három közép-európai személyiségről, akik fél évszázada egymástól függetlenül felgyújtották magukat, hogy így tiltakozzanak Csehszlovákia 1968. augusztusi, a Varsói Szerződés több tagországának hadseregei által szovjet kezdeményezésre és vezetéssel végrehajtott megszállása ellen.
A lengyel Ryszard Siwiec, a cseh Jan Palach és a magyar Bauer Sándor emlékére megtartott rendezvényen a prágai Nemzeti Múzeum új épületében részt vett Marek Kuchcinski, a lengyel szejm elnöke, Petr Fiala, a cseh képviselőház alelnöke és Latorcai János, a magyar Országgyűlés alelnöke.
Ryszard Siwiec, Jan Palach és Bauer Sándor „a legnagyobb áldozatot hozták meg a szabadság felé vezető úton. Tettük a tiltakozás végső formája volt egy olyan rezsimmel szemben, ahol teljes volt az elnyomás, az egyén kilátástalansága” – hangsúlyozta a magyar politikus.
„A fél évszázaddal ezelőtti események is bebizonyították, hogy milyen nagy az összefonódás nemzeteink között. Ez példaértékű” – mutatott rá Petr Fiala cseh képviselőházi alelnök.
„Olyan emberekre emlékezünk, akik drámai körülmények között saját magukat is képesek voltak feláldozni a szabadságért” – szögezte le Marek Kuchcinski, a lengyel szejm elnöke.
A három parlamenti vezető a megemlékezés kezdete előtt közösen koszorúkat és virágokat helyezett el Jan Palach emlékhelyénél a prágai Nemzeti Múzeum történelmi épülete előtt.
A rendezvény felett, amely több cseh, lengyel és magyar intézmény, köztük a prágai Balassi Intézet összefogásának eredménye, Marek Kuchcinski, Radek Vondrácek, a cseh képviselőház elnöke, valamint Kövér László, az Országgyűlés elnöke vállalt védnökséget.
Cseh, lengyel és magyar történészek – köztük Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész – előadásaikban emlékeztettek: a Varsói Szerződés hadseregeinek bevonulása Csehszlovákiába erőszakkal tiporta el a reformista „prágai tavaszt”, a szabadabb társadalmat igénylő erők törekvéseit, ezért egész Közép-Európa történelmének egy fontos mérföldköve. A lengyel és a magyar társadalom jelentős részét nagyon fájdalmasan érintette országaik hadseregének részvétele a megszállásban, és különböző tiltakozásokra került sor.
Ryszard Siwiec a varsói Tízéves Évforduló Stadionban 1968. szeptember 8-án, Jan Palach 1969. január 16-én a prágai Vencel téren, míg Bauer Sándor 1969. január 20-án a budapesti Nemzeti Múzeum kertjében gyújtotta fel magát. Az „élő fáklyák” tettükkel a korabeli kommunista rendszer igazságtalanságaira és a régió fölötti szovjet uralom következményeire akarták felhívni a közvélemény figyelmét.
