Az erdélyi Stevie Ker együttes frontemberével, Keresztes Istvánnal beszélgettünk.
Vona Ildikó: Mesélj magadról! Mikor és hogyan kezdtél el zenélni, énekelni?
Keresztes István / Stevie Ker: A zene szeretete mindig megvolt. Valamikor a 90-es évek elején az unokatestvérem mutatta meg az Edda egyik albumát, azt hiszem, akkor fogott meg a rockzene. Utána mindig egyre több rock stílust hallgattam és elkísért a mindennapok során, innen jött a zenélés. Mindig tetszettek a hangszerek, főleg a dobok és az akusztikus hangszerek, egyébként amatőr szinten én is gitározom, zongorázom. Persze a dalok zenei dolgait a zenész társakkal együtt dolgozzuk ki.
– Zenél valaki a családban?
– Nem, senki nem volt zenész a családunkban. A zene úgy jött be komolyabban az életembe, hogy egy bizonyos pontnál választási lehetőség adódott: azelőtt rallyztam, és akkor valaki azt javasolta, hogy válasszak inkább valami kévésbe veszélyeset. Mivel úgyis szeretek szerepelni, meg énekelni, elmentem kareokizni bárokba. Ott többen is mondták nekem, hogy menjek el énektanárhoz, vegyek énekórákat, mert van adottságom a zenéhez. Jó, amit csinálok és érdemes lenne magamat fejleszteni. 2015-ben elkezdtem járni énekórára, és úgy gondoltam, ha már éneklek, akkor nem mások dalait szeretném énekelni, hanem a sajátjaim. Elkezdtem írogatni és megszületett pár dal. Kerestem hozzájuk alapokat, majd találkoztam Ur Csongorral és megkértem, hogy segítsen a zenei alapoknál meg a szólóknál. Így alakultunk lassan… Az elején mi ketten voltunk a Stevie Ker, majd utána kitaláltuk, hogy csináljunk egy rockzenekart.
– Mutasd be az együttest!
– A szólógitároknál Ur Csongor és Paskuy Tamás, a basszusgitárnál Ur Attila, a doboknál pedig Kiss Sándor hallható.
– Csak énekelsz vagy szöveget is írsz?
– A szöveget mindig én írom. Egyszemélyben vagyok frontember és szövegíró, de szerencsére a zenésztársak pontosan tudják a dolgukat, és kiveszik a részüket a munkából is. A zene közös munka. Úgy szoktuk csinálni, hogy mindenki hoz valamilyen ötletet, összeülünk és kiötleteljük. Mindenki elmondja: mit szeretne, mit tegyünk bele, mit vegyünk ki belőle?
– Mióta létezik ez a zenekar?
– A Stevie Ker 2019 decemberében alakult, akkor még csak négyen voltunk. Paskuy Tamás idén lépett be, mert tetszett neki, amit csinálunk. A producerünk ajánlotta, és nekünk is tetszett srác sok ihletet kapunk tőle és persze sokkal színesebb a világ 5 rockerrel.
– Mennyi dalotok van már?
– Saját dalunk 12 van, de az albumra 10 került fel.
– Mindig magyarul énekeltek, vagy angol nyelvű szöveg is van?
– Mindig magyarul. Nem próbálkoztunk soha az angollal, mert a saját dalainkat szeretnénk előadni a saját anyanyelvünkön. Pontosan ezért ragaszkodunk a magyar dalszövegekhez.
– Tudom, hogy indultatok az Erdély dala versenyen…
– Igen. Az Internetet megláttuk a felhívást, az utolsó előtti jelentkezési napon találtunk rá. Szóltunk Simo Zsoltnak, aki a BlueFrog Stúdió teste és lelke egyben, hogy összeraknánk egy dalt és beküldjük az Erdély dala versenyre. Beültünk a stúdióba, Zsolt szólt Paskuy Tominak is, mindenki hozott pár ötletet. Szerettük volna valahogyan a csárdást belecsempészni. Meghallgattunk egy csárdás dalt, és annak az alapjára, pár akkordjára építettünk, és elkezdtük megírni, miután elkészült az Otthonom című dal, megírtam hozzá a szöveget, felénekeltem és beküldtük a versenyre. A Youtube-on egyébként fent van, ott meg lehet hallgatni.
– Milyen tervei vannak a zenekarnak?
– Nekünk a zene szenvedély és komolyan gondoljuk. Mindegyikőnknek van főállása, hiszen valamiből meg kell élni, de szeretnénk majd egyszer profi zenekar lenni. Szívvel-lélekkel, keményen dolgozunk rajta, és reméljük, hogy egyszer mi is ott lehetünk akár a nagy nevek közt is.
– Hol szoktatok fellépni?
– Amikor 2019-ben elkezdtük a zenélést, már volt 5-6 felkérés, ahol meg tudtuk volna magunkat mutatni, viszont – akárcsak a többi együttest – a Covid bennünket is visszafogott. A koronavírus visszahúzódása után indult el a Siculus Fesztivál, ott volt az első nagy fellépésünk a csapattal. Utána jöttek szépen a lehetőségek: koncerteztünk pár klubban Nagyváradon, aztán felléptünk pár Bihari településen, köztük a Csatári Napokon is, tehát több környékbeli rendezvényen zenéltünk.
– Magyarországra sikerült már eljutni?
– Tavaly voltunk Debrecenben a Made in Debrecen Fesztiválon, és idén is ott leszünk. Azt tudni kell, hogy oda csak saját dalokat lehet vinni, tehát nem lehet feldolgozás, és az időkeret is meg van határozva: 20 perces műsorral lépünk színpadra. Ez a fesztivál direkt arról szól, hogy több száz együttes fellép, és a közönség megismerheti őket.
– A lemezetek mikor jelent meg?
– Tavaly ősszel. Szenvedély a címe, és 11 dalt tartalmaz, amiből egy dal feldolgozás. A nagyváradi Metropol együttes számát dolgoztuk fel a Siculuson, akkor annyira jól sikerült, hogy felraktuk az albumra is. Megkaptuk hozzá az engedélyt, így felkerülhetett az első lemezünkre.
– Hol lehet veletek mostanában találkozni?
– Júniusban lesz egy motoros fesztivál Nagykároly mellett Romániában, aztán a Szent László Napokon is fellépünk júliusban. A koncertek dátumait, helyszíneit felrakjuk a zenekar Facebook oldalára, ott megtalálható majd minden fontos információ.
