A Mandorla Egyesület meghívására érkezett a borsodi vármegyeszékhelyre Szántai Lajos művelődéstörténész, magyarságkutató.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Régen jártál Miskolcon. Hány éve is?
Szántai Lajos: Több mint tíz. Azóta persze átutazóban többször voltam erre – ahogy Felvidékre vezet az út, Sárospatak, Tokaj irányába –, de mindig csak súroltam Miskolc határát.
Ma a Pilis lesz a téma. Ki választotta?
Gyuri (dr. Rózsa György – a szerk.) ötlete volt. Amikor felmerült, hogy mi legyen az előadás témája, ő ezt javasolta, én pedig boldogan mondtam igent, mert ez mindig időszerű.
Tudom, hogy nagy kedvenced a Pilis. Mi fogott meg benne?
A történelme, a hagyománya, a régészeti emlékei és az, hogy a Pilis térsége a Kárpát-medencei magyar történelem csomópontja.
Volt olyan személy, aki hatott rád és elvitt abba az irányba, hogy foglalkozz ezzel a területtel?
Nagyon érdekes, mert fiatalon jártunk ott csoportos kirándulásokon, amikor igazán nem is tudtuk, hogy hol járunk, csak a pilisi táj szépségét láttuk, de a valódi mélységét Pap Gábor művészettörténész révén sikerült megérteni. A Bercsényi Kollégiumban tartott akkoriban előadásokat, és ott mi szájtátva csodálkoztunk, hogy a Pilisnek milyen titkai vannak. Kirándulóhelyként régóta ismert és népszerű, de ennek a természeti tüneménynek a földrajzi helyei magukon viselik egy régebbi emberi kultúrának a nyomait.
Írott nyomokra is rá lehet bukkanni? Mennyire nehéz a Pilissel kapcsolatos történeti emléket találni?
Ez egy nyitott kapu, mert, ha feltesszük a kérdést: hol van Visegrád? A Duna-kanyar keleti kapujában. Hol van Esztergom? A Duna-kanyar nyugati kapujában. Közötte található Dömös, ami mindig is királyi központ volt. Ami itt van, és látjuk, hogy történelmi múlttal rendelkezik, királyi központként mutatkozik meg, Visegrádon őrizték a Szent Koronát, esztergomi érsek volt a koronázó érsek. Több királyi központ volt itt. A magyar történelem bizonyos eseményeit azért jegyzi fel a krónikás hagyomány, mert itt fontos dolgok történetek.
Jó vagy rossz?
Inkább jó, ritkábban rossz, de volt arra is példa. Néhány történelmi tragédia a Pilisben következett be: I. Béla királyra a krónikás hagyomány szerint a dömösi királyi kúriában rászakadt a trónszék. Ez latin nyelvű feljegyzésben fennmaradt, de már Ipolyi Arnold figyelmeztetett az 1854-ben megjelent Magyar mithologiájában, hogy kétértelmű itt a szöveg. A trónszéknek sollium a neve, de a sol a nap neve; tehát lehet úgy is fordítani, hogy megszakadt életének a napja. Nagyon érdekes, hogy latin nyelven ugyanúgy, mint a magyarban, lehet kétértelműen, sokféleképpen fogalmazni. Meráni Gertrúdot, II. András feleségét a Pilisben gyilkolták meg, ez is történelmi tény. Ha a történelmünket nyomon követjük, jól lehet látni, hogy egy királyi központot hol érdemes létrehozni. A Duna mellé, mert a Duna Európa leghosszabb folyója és összeköti a Kárpát-medencét Európa más tájaival.
Mi a helyzet a hunokkal? Állítólag Attila királynak is volt a Pilisben székhelye.
Ez a rendszer – amit pilisi háromszögként szokták számontartani – tájegység szempontjából a Duna-kanyar. Ha ránézünk a térképre, lehet látni, hogy egy hatalmas szív rajzolódik ki. A Duna folyama, kanyarulata, a hegyek vonulata a szemünk láttára egy szív formát hoznak létre.
Ennek a természetes tájegységnek a legbelsőbb magját mind a mai napig úgy nevezik, hogy Dobogókő. A szív mit csinál? Dobog.
A földrajzi térkép jól mutatja, hogyan lehet egyben látni a táj és a történelem pulzálását. A mai Budapest térsége ennek a legdélibb csücske, beletartozik Sicambria, vagy Óbuda is, amit Attila király városának tartanak. Ha vesszük a mai Budát, északi irányban fölötte van Óbuda – az ókori római romokkal, Aquincum térségével –, ugyanezen a rendszeren belül vagyunk. Itt csak azt kell pontosítani, hogy hol lehetett Sicambria és hol nem lehetett.
A régészek feladata lesz feltárni, hogy hol rejtőzhet a régi város?
A régészek feladata sokféle. Ezzel hivatalosan úgy van a régészettudomány, hogy egy ásatásnak megvan a maga költségvetése, és bizonyos dolgokra mindig van pénzösszeg, amivel finanszírozni lehet az ásatást. Ilyenek az ókori emlékek. Bizonyos régészeti múlt feltárására pedig általában jóval kevesebb pénz jut, ilyenek az Árpád-korra és a magyar középkorra vonatkozó régészeti emlékek.
A Habsburg-évszázadokban a Habsburgok nem voltak hajlandók megérteni a magyar társadalmi berendezkedést, amelynek a Szent Korona biztosította az alapját, és az idegeneket képviselő uralmi berendezkedésüknek nem állt érdekében, hogy akiket éppen elnyomnak azok a saját történelmi múltjukat megismerjék, feltárják.
Aztán jött az I. világháború és Trianon. Ebből a szempontból Trianon megintcsak egy alapvető kérdés, mert a Kárpát-medence feldarabolása révén eljutunk oda, hogy egyetlen környező országnak sem érdeke, hogy Magyarországon a valódi magyar múlt és értékrend mentén történjen a múlt megismerése.
Nem túl biztató kilátás…
Ilyen történelmi időket élünk, de az idők változnak, és majd meglátjuk, mi kerekedik ki belőle. Egyet viszont el lehet mondani: úgy tűnik, hogy sokkal jobb, ha jelen időnkben valami nem kerül elő, mert a felszínre került történelmi emlékek őrzését, óvását is meg kell oldani. Amikor értékek herdálódnak el folyamatosan, akkor az ember azt mondja: jobb, ha minden ott van, ahol van. Majd eljön az az időszak, amikor jobb körülmények közepette a nemzet rátalál, és jobban meg tudja saját értékeit becsülni, jobban tud rá vigyázni.
Tudom, hogy sokat utazol. Merre jártál mostanában?
Skóciában. Azért volt nagyon érdekes, mert ha őstörténeti múltat keresünk Eurázsia térségében, keleti irányban a Csendes-óceánban ott van Japán. Ha pedig a nap járását követjük, akkor Eurázsia nyugati részén találhatóak a brit szigetek, számtalan történelmi emlékkel, amik a régebbi idők szkitának tartott világához tartoztak.
Maguk a skótok is az 1320-as nyilatkozatukban, amit a római pápának írtak – ez hozzáférhető, nem titkos dokumentum –, saját eredettörténetüket Szkítiából származtatják.
Előttük éltek a kelták, akik nevében benne van a kelet égtáj; azért hívták őket keltának, mert keletről érkeztek nyugatra. A kelták egyik központja a szkíta időkben, Jézus születése előtti évszázadokban, maga a Kárpát-medence volt.
Kicsit konkretizáljuk már helyileg! Mely városokban jártál?
Glasgow, Roslin, de nem is a város neve a lényeg, hanem a tájban lévő megalitikus emlékek, amik az egész szigetet beborítják. Kurgánok, ménhírek, földábrák, Stonehenge-hez hasonlító körkörös, megalitikus szakrális központok vannak itt.
Merrefelé lehet veled találkozni? Aki szeretne előadást hallani tőled, hol találhat meg?
A Nemzeti Művelődési Intézetben Lakitelken minden második szerdán tartok előadást. Ez egy továbbképzés jellegű előadássorozat, ami évek óta megy folyamatosan, és ott meg lehet találni.
Nyitókép: Szántai Lajos előadás közben Miskolcon (Fotó: PannonHírnök)
