A magyar sajtó napján, március 15-én mutatkozott be Sal Endre szerkesztő, újságíró régóta dédelgetett álma, az Újságmúzeum Pécelen, a Ráday-kastélyban.
A kiállításnak állandó helyszíne egyelőre nincs, de a facebookon több mint negyvenezren követik az újabb és újabb kuriózumokkal bővülő gyűjteményt – és ki tudja, egyszer talán tényleg lesz állandó múzeum is, ahol a magyar hírlaptörténet dicsőséges lapjai, hősei és robotosai is megbecsült helyet kaphatnak.
Már a mostani kiállítás is magával ragadóan mutatja be, hogy milyen csodálatos dolog volt (és az ma is) az újság. Olyan felséges szavak jegyében művelték elődeink e nagyszerű (de egzisztenciát csak ritkán nyújtó) mesterséget, a hírlapírást, mint Igazság, Szabadság, Nép, amelyekhez újságjaikat gyakran címezték. Ők, a mindenkori hírlapírók mentek a mindennapok és a történelem eseményeinek közelébe, hogy azokról frissen és elevenen tudósítsanak.
A régi újság a legérdekesebb történelemkönyv, tartalmának hitelt ad, hogy maga is részese a kornak, amelyről szól. Az a papír ott volt az emberek kezében, amikor a reá nyomtatott szenzációk történtek. Sal Endre meséli, milyen nehéz például az elvesztett, 1954-es berni futballvilágbajnoki döntőről szóló másnapi lapot találni, mert az emberek széttépték az újságot, ellentétben például a 6:3 másnapján megjelent lapokkal, amelyeket eltettek, és nemzedékeken át őrizgettek.
A bemutató néhány olyan kiemelt téma köré csoportosul, amelyekről az elmúlt száz-százötven év legemlékezetesebb címlapjai szóltak: háborúk, forradalmak, sportsikerek, űrutazás, halálhír. A sajtókuriózumok sora az első világháború kitöréséről hírt adó címlapokkal indul. A felgyújtott Európa – harsog a Pesti Hírlap egész oldalas vezércikke, majd aztán a Friss Újság egy 1915-ös száma azt kiabálja világgá, hogy Galíciában kergetjük a betörő muszkát.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható el.
