Boncz Ádám még nem töltötte be a 35-öt. Neve ismerősen csenghet: Boncz Géza egykori híres humoristánk unokaöccse.
A viccgyártás náluk családi örökség, ahogyan a színház szeretete is. Gyerekként többet volt a kulisszák mögött, mint az iskolapadban, és még nagykorú sem volt, amikor Rimbaud-t játszott a Teljes napfogyatkozásban. Azóta körbejárta a világot, és kitanulta mestersége minden apró titkát.
Hogyan kerültél Amerikába? Érettségi után pár évvel Londonba mentél…
Ki akartam próbálni, milyen érzés más nyelven játszani. Egy nem angol anyanyelvű színészeknek szervezett nyári kurzuson vettem részt. Tetszett, hogy a világ minden tájáról jött emberekkel állhatok együtt a deszkákon. Lenyűgözött, hogy orosz, japán, lengyel színészekkel adtuk elő Shakespeare-t. A képzés célja az volt, hogy tanuljunk meg a komfortzónánkon kívül játszani. A nyelvtudás ugyan adott volt, de komoly mentális gátat kellett leküzdenünk, hogy több száz ember előtt angolul beszéljünk. Ahogy visszamentem Szegedre, rögtön újabb külföldi iskolák után kutattam. Valahogy belém bújt az ördög, hogy mennem kell. Több helyre, így a világhírű New York-i Lee Strasberg Színház- és Filmművészeti Intézetbe is felvettek, ahol olyan sztárok végeztek, mint Al Pacino, Marilyn Monroe vagy Uma Thurman. Gondoltam, ez kihagyhatatlan lehetőség.
Végül tíz évig maradtál. Miért?
Úgy terveztem, hogy két év után, ha elvégeztem az iskolát, hazajövök. A kollégáim azt mondták: dehogy jössz, úgyis kinn maradsz. Nem hittem nekik, de igazuk lett. Mikor elvégeztük a sulit, mindenkinek felajánlottak még egy plusz gyakorlati évet, tehát elkezdhettünk New York színházaiba meghallgatásokra járni. Egy évre kaptam munkavállalói engedélyt, ez nagy szó, hiszen azt Amerikában nagyon szigorú feltételekhez kötik. A meghallgatásokon egy teljesen más világba csöppentem, mint amihez itthon szoktam. Erős lelki alkat kell hozzá, hogy tudd csinálni, de meg lehet szokni. Egy héten elmész 5-6 castingra, és jó esetben havi egy bejön. Egy színésznek sosem esik jól, ha nem sikerül. Ezeket az utakat kezdtem el járni, és hála Istennek volt olyan rendező, aki megbízott bennem, és elkezdett velem dolgozni. Jó kis előadások születtek.
A teljes cikk ITT olvasható.
