A Miskolci Nemzeti Színház művésze, Farkas Sándor volt a vendége a Miskolci Színházbarátok Egyesülete márciusi alkotói beszélgetésének.
A találkozó első témája a közelmúltban bemutatott Az öngyilkos című darab volt. Nyikolaj Erdman fergeteges komédiájában Farkas Sándor Goloscsapov szerepét alakítja, és boldogan mesélt arról, hogy a közönség mennyire jól fogadta az előadást. Külön érdekessége, hogy a produkcióban látható művészek közül nem mindenkinek vannak emlékei a szocializmus időszakából.
– Nekem nincs emlékem ebből a korszakból, mert később születtem – avat be a színművész –, annyit tudok róla, amit édesapám mesélt. Ő azt szokta mondani, hogy „régen minden jobb volt”, és biztos vagyok benne, ha megnézi ezt az előadást, nagyon fogja élvezni. Én főleg azért szeretem ezt a szerepet, mert teljesen át tudok alakulni.
Beszélt a színészet előtti életéről is: villanyszerelőnek tanult szakmunkásképzőben, majd eldöntötte, hogy színész lesz, de ahhoz előbb le kellett érettségiznie. Huszonegy évesen felvételizett, és a Kaposvári Egyetem színművész szakára vették fel.
– Tanyán nőttem fel, Monor és Monorierdő között, a szüleim mindent megtettek, hogy a testvéreimmel mindenünk meglegyen. Általános iskolába Monorra jártam, ahol az osztályfőnökön ének-magyar szakos tanár volt, ő hívott engem az énekkarba és vitt szavalóversenyekre.
Díjakat is nyertem; élveztem a szereplést, de akkor még nem akartam színész lenni. Amikor villanyszerelést tanultam, jelentkeztem egy színjátszócsoportba, mert a legszebb lányok mind oda jártak. Az első szerepem az Anconai szerelmesekben volt; először kisebb szerepeket, majd olyan főszerepeket játszottam, mint például a Mágnás Miska
– idézte fel emlékeit.
Kaposvári éveiről elmondta, hogy Kocsis Pál volt az osztályfőnöke, tanárai voltak mások mellett Rusznyák Gábor, Béres Attila, Szőcs Artur, Csáki Judit, Jászay Tamás, Kelemen Márta. Ötödévesen a gyakorlati évét a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte.
Voltam már itt előtte SZEM Fesztiválon, és sokat hallottam arról is, hogy Miskolcon milyen fantasztikus közönség van. Tudtam, hová jövök, és az eltelt 10 év igazolta, hogy jól döntöttem, amikor Miskolcot választottam.
Mesélt többek között a Leonce és Léna, Lúdas Matyi, A tatárok Magyarországban, Hedda Gabler, Hegedűs a háztetőn, A nagy Romulusz, A kétfejű fenevad, Mester és Margarita című előadásokhoz fűződő emlékeiről, néhány eljátszott szerepe nehézségeiről, kihívásairól. A Miskolci Színházbarátok Egyesületének tagjai is tehettek fel neki kérdéseket, mindenkinek szívesen válaszolt. Az alkotói beszélgetés könnyed és nagyon jó hangulatban telt.
Borítókép: Farkas Sándor színművész a Miskolci Színházbarátok Egyesülete vendégeként (Fotó: Lengyel Orsolya)
