Vona Ildikó/ PannonHírnök: Amikor felhívtak a CineFesttől és mondták, hogy életműdíjat kapsz a miskolci filmfesztiválon, mit éreztél?
Koltai Róbert: Nagyon boldog voltam. Egyetlen bánatom van, hogy a másik kitüntetett, Tímár Péter nincs itt, sajnos az egészségi állapota miatt nem tudott eljönni. Nekem nagyon fontos plusz kötődésem van hozzá az ő első filmjében, az Egészséges erotikában játszott szerepemmel.
Remek, hogy a fiatalok rögtön ráéreztek arra a különleges ízre, amit Tímár Péter képvisel.
Kapott egy komoly díjat a film, Ascher Tamás volt a zsűri elnöke, aki bevallotta, hogy őt nem érintette meg ennyire. Százezrek tódultak a moziba, különösen a fiatalok körében volt nagyon népszerű. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, de fájdalmas volt, hogy életem egyik legfontosabb rendezőjét nem érintette meg.
Van is egy kedves történet ezzel kapcsolatban. Kaposvárra utaztam vonattal, Ascher Tamás is a kupéban ült – gyakran eljött megnézni az általa rendezett darabot. A Déli pályaudvarról indult a vonat, ott ücsörögtünk egy 6-8 személyes fülkében. Az első megálló Kelenföld volt, ahol még szálltak fel utasok. Egy 15 év körüli iparitanuló srác lépett a kupénkba, meglátott engem, és onnantól kezdve egészen Kaposvárig az Egészséges erotikát idézte; eljátszott belőle jeleneteket, szó-szóra tudta a szöveget. Nagyon élveztem a helyzetet, mert tudtam, hogy Ascher annyira nem szerette a filmet, és most egész úton ezt kellett hallgatnia.
Sok díjat kaptál már a pályád során. Megdobban még a szíved, ha kapsz egy újabbat?
Természetesen! Az elismerés mindig jól esik.
Hogyan kezdődött a filmes pályád?
Az első filmszerepem (Ezek a fiatalok – a szerk.) az volt, hogy egy kollégiumban az emeletes ágy tetején üldögélek és egyetlen mondatom van. A filmes pályámat én a Sose halunk meg című filmemhez kötöm. Még most sem tudom igazán, hogyan született meg a fejemben a film ötlete, hiszen nem rendező voltam, hanem színész, aki történeteket mesél a saját családjáról. A nagybátyámról mintáztam meg Gyuszi bácsi alakját, aki szégyenfoltja volt a családunknak. Ötéves koromtól kezdve láttam, hogy a család legmagasabb emberét szigorú apukám mindig keményen ostorozza a lóverseny szenvedélye miatt. Vadidegenek keresték meg apukámat: ha nem fizet Gyuszi bácsi miatt, akkor feljelentik. Persze Gyuszi bácsi mindig esküdözött:
Hidd el Pistikám, nem is tudom, mikor voltam utoljára lóversenyen!
Mire apukám azt válaszolta: „Én tudom! A múlt szerdán”. Gyuszi bácsi mindig vesztett, pénz kérni jött hozzánk, de sosem tudta megadni. Ez nem egy felhőtlen történet, de megpróbáltam elmondani úgy, ahogyan én mesélem. Többször mondtam Gyuszi bácsinak, hogy egyszer filmet csinálok róla, ő persze mindig kinevetett. Aztán elkészült a film és a közönség óriási szeretettel fogadta. Nagyon jó érzés, hogy ez a siker a mai napig tart. Sajnos Gyuszi bácsi már csak fentről láthatja, hogy nemcsak film született belőle, de nagyon szeretik az emberek. Eltelt 30 valahány év és még mindig vetítik a tévécsatornák.
Szerepeltél a filmben, kipróbáltad magad rendezőként, a forgatókönyv írásában is közreműködtél. Mekkora munka volt ez?
Nyolc évbe telt mire az ötlettől eljutottunk a film forgatásáig. A munka mennyisége elhanyagolható dolog ahhoz képest, hogy sikerült az emberek szívéhez közel hozni ezt a történetet.
Miben más egy filmszínész és egy színpadi színész munkája?
Az egyik körte, a másik alma, de csak közük van egymáshoz. (Nevet) Ha ezen gondolkodtam volna, akkor nemhogy a Sose halunk meg nem születik meg, de semelyik filmem sem.
Kaposvárhoz fűződik a neved erőteljesen, de Miskolchoz milyen kötődésed van?
Édesapám Miskolcon született 1912-ben. Sportvezető létére az egyik legcsodálatosabb magyar versmondó volt, olyan tömegét tudta a magyar verseknek, hogy hihetetlen. Neki a magyar versek voltak a minden. Úgy szavalta őket, ahogyan senki más. A mai napig vannak olyan versek, amiket csak azért mondok a műsoraimban, hogy felidézzem őt. Mint focivezető nem egyszer előfordult, ha volt okuk ünnepelni, akkor a csapat nem nótázott, hanem megkérték, hogy mondjon el egy szép Petőfi-verset.
Ha ilyen erős a kötődés Miskolchoz, akkor miért Kaposvár és miért nem Miskolc lett a cél a főiskola után? Itt is remek színház van…
Hú, ezek nem így működtek! Nagyon nehéz volt elhelyezkedni a főiskola után, annak ellenére, hogy volt már egy sikeres vizsgaelőadásom. Van kötődésem a miskolci színházhoz, mert a Sose halunk meg musicalt a József Attila Színházban – és Szolnokon is – Szabó Máté rendezte, aki a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, művészeti vezetője. Többször voltam fellépni miskolci művelődési házakban, és most már a CineFesten kapott életműdíj is ide köt.
Min dolgozol mostanában? Hol találkozhat veled személyesen a közönség?
Önálló esteken főleg, most már nem játszom színházban. Van Facebook-oldalam, azt kell figyelni. Ott megtalálható minden fellépésem helyszíne és időpontja.
Borítókép: Koltai Róbert nyaralás közben (Forrás: Facebook/ Koltai Róbert)
