Vona Ildikó/ PannonHírnök: Visszatérő vendég vagy Miskolcon…
Dolhai Attila: Igen, így van. Az első szerepeim egyike is ide kötődik: az Elizabeth musicalben én voltam Rudolf. Aztán a Bartók Plusz Operafesztiválon egy kortárs darabban, Fekete Gyula Egy anya története című operájában énekeltem a Halál szerepét, később – már a Béres Attila vezette színházban – a Viktória operettben szerepeltem, és most a Sybill-ben. Sokszor jártam Miskolcon az eltelt évek alatt; ha nem a színházban léptem fel, akkor a Művészetek Házában vagy a Generali Arénában. Nagyon szeretek ide jönni.
A Sybill operettben játszottál máskor is, ugye?
Korábban Petrovot játszottam az Operettszínházban, szintén Szabó Máté rendezésében. Most a nézők a Nagyherceg szerepében láthatnak; ő egy olyan karakter, aki az egész második felvonást meghatározza. Azzal, hogy megérkezik az első felvonás végén, kérdések sora indul el. Vajon kié lehet ez a kendő? Kié lehet ez a parfüm? Egy óriási játék kezdődik el Sybill-lel, majd a második felvonásban megérkező Nagyhercegnével. Az éneklés mellett bőségesen van lehetőségem a színészi játékra is; az első felvonásban még nem sok, de a másodikban már a Nagyherceg komoly szerepet kap a történetben.
Érdekes, mert az események elég sokáig nélküled zajlanak a színpadon, aztán megérkezel az első felvonás végén és fölteszed a koronát arra a felvonásra…
Igen, ez nagyon jól meg van írva. Úgy jön ki a közönség a szünetben, hogy velem együtt éli meg a kíváncsiságot: akkor most mi lesz? Mi fog történni ezen a bálon? Hogyan találkozik Sybill és a Nagyherceg? Ő egy abszolút arisztokrata, egy befolyásos Romanov, aki a hatalmát Sybill-lel szemben ki is használja. Mindent elkövet, hogy elcsábítsa, de azért ad neki lehetőséget, hogy valóban megtetszen neki a Nagyherceg. Ennek a furcsa játéknak a részei azok a gyönyörű duettek, amelyek a második felvonásban hangzanak el. Az “Illúzió a szerelem” tényleg egy varázslat: miközben andalgunk, kacérkodunk a másikkal. Engedem? Nem engedem? Lesz-e kalandunk, vagy nem? Mennyire leszek bátor? Vállalom-e a botrányt? Kvázi zsarolom Sybill-t, de úgy kell zsarolnom, hogy közben valamilyen vonzalom is kialakuljon kettőnk között. Nagyon jó szerep, én nagyon szeretem.
A Nagyherceg egy idősebb bonviván. Mennyire volt könnyű belehelyezkedni a karakterébe?
Könnyű volt, mert kacérkodni a szebbik nemmel azért nem esik nehezére a férfiaknak, és tulajdonképpen itt ez történik. Majd jön rögtön a számonkérés a hitvesi oldalról: ha te megteheted, akkor én is megtehetem. Ebből aztán számos vicces, vagy éppen kellemetlen szituáció keletkezik. A Nagyhercegnő eljön és elmondja, milyennek látja a férjét. Ekkor szembesül a Nagyherceg: egy majdnem liezon kellett ahhoz, hogy kiderüljön, mit gondol róla a felesége. Itt tart a házasságuk? Akkor a férfi is színt vall: ő meg egy szerető feleségre vágyik.
Másodszorra dolgoztál ezen az operetten Szabó Mátéval. Milyen volt a közös munka?
Mátéval mindig nagyon jó dolgozni. Van egy elképzelése, ami felé irányít bennünket, de ha nekünk jut eszünkbe valami, akkor azt is meghallgatja. Ő jóval előrébb jár, mint a színész, és vezet minket. Nagyon szép előadás készült a miskolci színpadra.
Szintén Miskolcon, a Bartók Plusz Operafesztiválon énekelted életed első kortárs operaszerepét. Arra hogyan emlékszel vissza?
Nekem ez egy nagy utazás volt, mert a próza-musical-operett után belekóstolni az opera világába nagy feladat. Az első szárnypróbálgatásom a Vígszínház Mesterkurzus című darabjában volt, ahol egyetlenegy rövid áriát kellett énekelnem, de már akkor éreztem, hogy szívesen kipróbálnám ezt a műfajt. Egyszer KERO® (Kerényi Miklós Gábor rendező – a szerk.) elém állt az ötlettel, hogy énekeljek Szegeden Turiddut a Parasztbecsületben.
Utána jött Miskolcon 2015-ben Zsótér Sándor rendezésében az Egy anya története.
Fekete Gyula kortárs operája nagyon szívhez szóló, gyönyörű történet, fantasztikusan jó zenével. A Halál szerepét énekeltem, és jó volt benne lenni. Persze izgultam, hogy a közönség mennyire fogja elfogadni a jelenlétemet az operaszínpadon. Nagyon megdolgozunk vele, hogy minőségi előadás legyen.
Színházigazgató lettél Székesfehérváron. Honnan jött az ötlet?
Ezalatt a 25 év alatt, amit az Operettszínházban eltöltöttem – meg Miskolcon, Szegeden, Békéscsabán, Kecskeméten, Szolnokon – azt éreztem, hogy mostanra már elég sok mindent tapasztaltam a színház működéséről, és szeretném azt átadni, kamatoztatni. Él bennem a szakmai vágy, hogy új területen kipróbáljam magam.
Milyen lesz ez a székesfehérvári színház? Tudom, hogy szeretnéd a nemzeti státusz irányába vinni…
Az utóbbi időben a Székesfehérvári Vörösmarty Színház a prózai oldalát erősítette és a zenés színházi oldala háttérben maradt. Jelen volt a zene is, de nem erőteljesen. Ha el kell helyezni a színházat, akkor a Radnóti Színház és a Vígszínház közé helyezném, tehát valahol a művészszínház és a népszínház kategória közé. Az én elképzelésem szerint a népszínházi oldalt kellene erősíteni. A társulat nagyon tehetséges prózai csapat, akikkel tartottunk nemrég egy évadnyitó, Hangoló című előadást, ahol énekelhettek, prózát mondhattak, szavaltak, jeleneteket adtunk elő, és nagyon jó volt velük együtt dolgozni. A színpadon élő zenekar játszott, és mindenki örült ennek a találkozásnak. A közönségtől és a kollégáktól egyaránt nagyon jó visszajelzéseket kaptam.
Milyen bemutatók lesznek?
Az évadot egy családi musicallel, az Óz, a csodák csodájával kezdtük – íme egy zenés produkció –, majd Az ügynök halála következett, Hargitai Iván rendezésében. Érkezik a Revizor, Az ellenőr címmel Bagó Bertalan rendezésében, közben Selmeczi Bea darabja, a Kék égbolt is bemutatásra került a Kozák Stúdióban. Jön Az igazi nő című monodráma Kiss Diána Magdolna egyszemélyes előadása, aztán a Sirály, Zsótér Sándor rendezésében, utána következik a Tóték Horváth Csaba rendezésében, majd a szezon vége felé A miniszter félrelép. Szeretnék egy Viktória-bemutatót, amit én rendezek, hogy legyen operett is az évadban. Persze ennél több bemutatónk lesz, most csak kiemeltem néhányat, de a Vörösmarty Színház honlapján megtalálható minden készülő produkció.
Mikorra lehet belőle nemzeti színház?
Úgy tervezem, hogy leghamarabb 7 éven belül. Ez egy hosszú út lesz, mert nincs saját zenekara, énekkara a színháznak. A városnak van az Alba Regia Szimfonikus Zenekara, ők fognak segíteni a zenés darabok játszásában, és ugyanilyen koprodukcióban dolgozunk együtt a Fehérvári Balettel is.
Érdekes, mert minden adott: van a városban balett, zenekar, színház, csak külön.
Tagozatossá kell tenni a színházat, ami komoly logisztikai tervezést és anyagi támogatók bevonását igényli. Elindítottunk egy Művészkijáró nevű programot is: a bemutatók előtt 2 héttel már találkozik a közönség a szereplőkkel és beszélgetnek a darabról. Ennek az évadnak az is feladata, hogy minél többet kommunikáljunk a nézőkkel. Most az alapokat kell letenni. Ha ez jól sikerül, akkor a következő évadban már lesz eredménye és tudunk rá építeni.
Köszönöm a beszélgetést, és nagyok sok sikert kívánok!
Borítókép: Dolhai Attila (Fotó: Facebook/ Dolhai Attila Hivatalos Oldala)
