Két csodálatos darabot mutatott be a Miskolci Nemzeti Színház. Puccini Bohémélet című operáját a nagyszínpadon, Csehov Apátlanul (Platonov) színművét a Kamaraszínházban láthatja a közönség.
Giacomo Puccini Bohémélet operájának ősbemutatója 130 éve, 1896. február 1-jén volt a torinói Teatro Regio színházban. Ennek az évfordulónak emléket állítva vitte színpadra a teátrum a klasszikus operairodalom egyik legismertebb és legszívbemarkolóbb alkotását – áll a Miskolci Nemzeti Színház közleményében.
Puccini Bohémélete az operairodalom egyik csúcsa. A szerző több mint két évig dolgozott művén mániákus aprólékossággal, számtalan összetűzéssel a szövegíróival és persze saját magával is. Nem nyugodott, amíg nem kapta meg a számára legkifejezőbb, legérzékenyebb szöveget. Ugyanakkor saját határait is merészen túlszárnyalta dallamkezelési és főként hangszerelési szempontból. A Miskolci Nemzeti Színházban Szőcs Artur rendező, Cser Ádám zenei igazgatóval közösen alkotta meg az előadást. Elsődleges céljuk, hogy közelebb hozzák az operát a közönséghez, és a színház jelmondatának számító Itt a helyem! érzést erősítve megalkossák a miskolciak Bohéméletét.
Az előadás díszlettervezője, Slárku Anett elmondta, hogy egy költői teret szeretett volna létrehozni, elrugaszkodva a hagyományos párizsi padlásszobától, cementsilók közé helyezte át a történetet. A díszletet a manapság divatos, elhagyatott gyárépületekben kialakított, úgy nevezett loft lakások inspirálták, melyekben sokszor művészek laknak vagy műtermeket, stúdiókat alakítanak ki.
A télies didergést, a hidegérzetet a padlót borító cement és hó keveréke adja. A párizsi Momust egy kinti helyszínként álmodta meg a tervező, egy igazi karácsonyi kavalkádba csöppen a néző: korcsolyázó gyermekek, karácsonyi fények, színpadi zenekar, hóesés borítja be a színpadot.
Zubor Kata, jelmeztervező Slárku Anettel közösen alkotta meg a több, mint száz öltözetet. A főszereplők jelmeze kortalan, mai fazonokkal dolgozott a tervező, míg a mellékszereplők, a karácsonyi jelenetek résztvevői korabeli ruhákban vannak. Anyaghasználatban a nehéz bársonyok, kötött pulóverek a jellemzőek.
Cser Ádám, a színház zenei vezetője elmesélte, hogy számára Puccini szeretete gyermekkorától meghatározó, családi „fertőzés”, hiszen nagymamája többször játszotta Mimi szerepét, majd saját pályafutása kezdetén is kiemelkedő szerepe volt Puccini művének, amikor egy olaszországi versenyre készült. Elengedhetetlennek tartotta, hogy
Puccini minden elképzelését, még a legapróbb finomságokat is megvalósítsák a színház zenekarával karöltve. Ez rengeteg gyakorlással, többszöri zenei elemző próbával járt, hogy minden hang a helyére kerüljön.
Igazi műhelymunka valósult meg, ahol a kész előadás megszületéséhez több száz ember együttműködésére volt szükség. Fontosnak számára, hogy a Miskolci Nemzeti Színház operaelőadásaiban az ismert, visszajáró énekesek mellett teret adjanak a fiatal tehetségeknek is a bemutatkozásra.
Az alkotók remélik, hogy egy varázslatos előadás születik, amit a közönség a saját bohém életének érezhet. Az előadás adatlapja ITT található.
Egy széf mélyéről előkerült dráma – Apátlanul (Platonov)
Csehov legelső, ifjúkori művének címlap nélküli kéziratát tizenhat évvel a szerző halála után egy moszkvai bank széfjének felszámolásakor találták meg. Az eredetileg három estényi terjedelmű szövegtenger tágas értelmezési lehetőségeket kínál a rendezőnek, s az elmúlt hetven évben a legkülönbözőbb rövidített változatok készültek belőle szerte a világon. A Miskolci Nemzeti Színház művészei erre a csodálatos feladatra vállalkoztak most. Csehov drámáját Keszég László rendezésében mutatták be február 14-én a Kamaraszínházban Bodoky Márkkal a főszerepben.
Ebben a szenvedélyes és szertelen remekműben már jószerivel mind megjelennek a későbbi nagy művek motívumai. Keszég László ezért
egy opera nyitányához hasonlította, amiben a később hallható összes nagy dallam fellelhető, egyfajta esszencia. A rendező elmondta, hogy különösen izgalmas, de nem ismeretlen számára ez a feladat, mivel pályája során többször is nyúlt nagy szerzők első műveihez.
A hosszú, néhol túlbeszélt szöveget Lőrinczy Attila dramaturggal egy nagyon koncentrált, a darab eredeti tartalmát megtartó szövegkönyvvé formázták. A mű lehetőséget ad a színészeknek, hogy a szöveg alatti tartalommal foglalkozzanak, hiszen a karakter mögöttes gondolatai a kimondott szó mellett ugyanolyan fontossággal bírnak.
Árvay György, Jászai-díjas díszlettervező és Szűcs Edit jelmeztervező egy semleges környezetbe helyezte át az előadást, próbálták eltávolítani az eredeti orosz helyszíntől térben és időben is. A történet fő helyszíne egy vidéki kúria, Anna Petrovna (Mészöly Anna) birtoka, ahova változatos korú és státuszú vendégsereg érkezik, ami igazából a világ bármely pontján lehet. A jelmezek pedig a 70-es évek világát idézik: bő nadrágok, selymes anyagok, színes, feltűnő minták jellemzik az öltözékeket.
Bodoky Márk, aki az előadás címszereplőjét alakítja, így jellemezte a fiatal tanítót: „Szerintem ez a drámairodalom egyik legnehezebb és legösszetettebb szerepe.”
Egy nagyon gazdag érzelmi világgal rendelkező férfi, aki tele van félelmekkel, szorongással, tehetetlenséggel, nagyon nagy csatát vív saját magával. Mindezek miatt rendkívül kegyetlen tud lenni a környezetével, meg kell értetnem a nézőkkel, hogy ez mind a saját, belső feszültségeiből fakad.
A Platonov szerelméért küzdő nők egy-egy archetípust jelenítenek meg: a családi tűzhelyet védelmező feleség (Rudolf Szonja) mellett független, erős, határozott karakterek is láthatók (Mészöly Anna, Czvikker Lilla, Baranyi Emma).
Keszég László egy olyan előadást hozott létre a Miskolci Nemzeti Színház művészeivel, ami kortól függetlenül tartogat olyan pillanatokat a nézők számára, amikben magukra ismerhetnek, és elsirathatják egykori és jövőbeli szerelmeiket.
Az előadás adatlapja ITT található.
Borítókép: Jelenet a Miskolci Nemzeti Színház Bohémélet című előadásából (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
