Grimon Ákos pop-rock kategóriában indult és lett díjazott az Alsózsolcán megtartott „Zene az kell” Megyei Tehetségkutató Versenyen. A dobogós helyezés mellé még öt különdíjat is sikerült bezsebelnie.
Vona Ildikó: Hogyan kezdtél el énekelni?
Grimon Ákos: Általános iskolás koromban már énekelgettem és az akkori, alsós osztályfőnököm mondta nekem, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban lesz egy casting, mert gyerekszereplőket keresnek a Carmen című előadáshoz, és szerinte el kellene mennem megpróbálni. 10 éves lehettem, de elmentem oda és beválogattak a készülő produkciójukba, ami ment kb. másfél évig. Mikor lefutott, akkor meg a Valahol Európában előadásukhoz kerestek gyerekszereplőket, és oda is bekerültem. Azt játszottuk 2 és fél évig, de akkor már kezdtem érezni, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, nekem a színpad kell. Utána a Kandó Kálmán Szakközépben az énektanárom el kezdett velem foglalkozni, mert hallotta a hangomat. Először iskolai rendezvényeken énekeltem, most pedig már két amatőr színtársulat tagja vagyok. Igyekszem kamatoztatni magam, sokfelé voltam fellépéseken, meg szerencsét próbálok énekversenyeken is.
– A nővéred is énekel, emlékszem rá a tavalyi versenyről. Ezek szerint énekes család vagytok?
– Hivatásos énekes nincs a családunkban, viszont sokan énekelnek. Nagymamám nagyon tehetséges énekes, és nekünk van egy kubai vonalunk. Édesapám édesapja kubai származású, muzikális az ő családja is. Nagypapám itt tanult, Magyarországon, úgy ismerte meg és vette feleségül nagymamámat. A latin vonal, meg a zenei véna abból az irányból is megvan.
– Hangszeren játszol?
– Zongorázni tanultam magántanártól egy rövid ideig, de aztán az abbamaradt. Gitározni szeretnék még nagyon megtanulni, csak az az igazság, hogy lusta vagyok gyakorolni.
– A hangodat hogyan fejleszted?
– Az Egressy Béni Zeneiskolába járok hangképzésre Simonné Emese tanárnőhöz, aki két éve foglalkozik velem. Nagyon szeretem az óráit és érzem, hogy hatalmasat fejlődtem, amióta tőle tanulok. Rengeteget skálázunk és népdalokat éneklünk, mivel ő elsősorban a bel canto énekstílust tanítja.
– Az énekléssel vannak további terveid?
– Csak azzal van tervem, meg a színészettel. Most érettségizem, de már továbbtanulás szempontjából lekéstem a budapesti Gór Nagy Mária Stúdióba a jelentkezést. Most augusztusban lesz egy pótfelvételi, amire vagy időm nem lesz felkészülni, vagy közbeszól egy műtét a nyáron. Úgy néz ki, hogy van egy ciszta a gégémen, a hangszálaim fölött. Ez egy rutinműtét lesz, hamar megvan, csak utána két hónapig nem lehet énekelni. Ami azért baj, mert nyáron lenne sok hakni.
– És hogyan tovább érettségi után?
– Úgy néz ki, hogy maradok még egy évet a szakmában, a Kandó Kálmán Szakközépiskolában, mint műszaki informatikus. Egy éves a képzés, amiről kapok papírt, hogy én programozok. Utána meg lesz, ami lesz. Majd elválik. Lehet, hogy megpróbálok még egy tehetségkutatót.
– Az előbb említetted a Valahol Európában musicalt a színházban. Milyen szereped volt abban?
– Statiszta voltam a többiekkel együtt. Igazából egy gyerek a sok közül. Két és fél órát voltunk a színpadon és hatalmas élményt adott. Én akkor még általános iskolás voltam, de ez volt az az élmény, ami megerősítette bennem a színház iránti vágyat. Meghatározó eseménye az életemnek, hogy ezt szeretném csinálni.
– A Miskolci Musical- és Dalszínházhoz hogyan kerültél?
– Hívtak oda, de elsőre nem éreztem, hogy én azt annyira szeretném. Utána a nővérem bekerült, és akkor elmentem egy próbára, azóta tősgyökeres tag vagyok. Több produkcióban játszottam már, például a Vukban én voltam Sut, a Kunigunda mesehozományában Dákó királyfi. Mivel basszus hangszínnel rendelkezem, így általában negatív figurákat osztanak rám.
– Zenekarban nem szeretnél énekelni? Az alkatod alapján remek frontember válna belőled…
– Ha az én stílusomhoz szívesen csapódnak emberek, akikkel tökéletes összhangban lehet együtt dolgozni, miért ne? Igazából ezen még nem gondolkodtam, de hát mindenben ki kell próbálni magunkat, nem így van?
– Külföldre kimennél?
– Ha zenével kapcsolatos munka jönne össze, akkor élnék a lehetőséggel, de csak zenei területen. Semmi más nem érdekel.
(Fotó: Vona Ildikó)
