Hat évvel az első rész eseményei után újra találkoznak a Kuplung zenekar tagjai. A kérdés adott: lehet-e még ugyanazt a lendületet hozni a vásznon, ha a szereplők közben felnőttek? Hogy választ kaphassunk erre elmentünk a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. premier előtti vetítésére. – KRITIKA
Az első rész kirobbanó sikere után sejthettük: itt nem érnek véget az események. Főleg, hogy a produkció azóta színpadi adaptációt is kapott, és a múlt heti dupla Aréna-koncerten szintén bizonyítottak a szereplők. Egy folytatás esetében mindig nagyok az elvárások, ez most sem volt másképp.
Hat év után újra együtt a Kuplung zenekar
A történet az előző részhez képest hat évvel később, 2000-ben veszi fel a fonalat. A Hogyan tudnék élni nélküled? 2.-ben már mindenki a saját életét éli, távol a többiektől, azonban jön Csabi és Betti balatoni esküvője, ahol a régi csapat újra találkozik, hogy együtt ünnepeljen. Persze semmi nem megy simán. Felszínre kerülnek elhallgatott titkok, félreértések, és megjelennek új arcok, akik alaposan megbonyolítják az egyébként sem egyszerű helyzetet.
Új történetek, régi szereplők és váratlan fordulatok
Kormos Anett és Goda Krisztina forgatókönyve nem annyira pörgős, mint az első részé, de jól követhető, dinamikus és helyet ad a mélyebb mondanivalónak is. Bár a sok párhuzamos szál és az esküvő körüli kalamajka miatt néha kapkodjuk a fejünket, hogy éppen kinek a drámáját követjük, az összkép végig egyben marad.
A rendezői széket ezúttal Dyga Zsombor foglalta el, a régi gárda – Márkus Luca, Marics Peti, Kovács Harmat, Kirády Marcell, Ember Márk, Törőcsik Franciska és Brasch Bence – hiánytalanul visszatért. Két új belépő bonyolítja a cselekményt: Liptai Claudia az örömanyát hozza remek érzékkel, Jeles Bálint pedig a csibész, vagány Peti szerepében bizonyítja, hogy gyerekkora ellenére van helye a csapatban.
Látványban és ritmusban nincs ok panaszra. A vágás dinamikus, a fényekkel bátran játszanak az alkotók, amikor egy-egy jelenet érzelmi súlyát kell kifejezni. A díszletek és a jelmezek sokat hozzátesznek a történethez: érezzük az idő múlását; ezek már nem ugyanazok a fiatalok, akik hat éve voltak, és ez a külsejükön is látszik.
Marics Peti karaktere a film egyik legnagyobb erőssége
Míg az első részben Gergő és Eszter körül forogtak az események, az ő sztorijuk lezárásával most a többiek kerültek reflektorfénybe, leginkább Gábor. Marics Peti meglepően természetes a szerepben: nemcsak a tánctudását villantja meg újra, hanem a figura egy sokkal érettebb, komolyabb oldalát is megmutatja, amikor egy hirtelen jött élethelyzettel kell szembenéznie.
Szerelem, felelősség és felnőtté válás
Gábor karaktere igazán nagy ívet jár be. Az első részben egy csibész, nőcsábász, laza figura volt, aki minden őrültségben benne van. A második részben fokozatosan kinyílt: itt már semmilyen felelősség alól nem bújhat ki. Olyan helyzetekbe kerül, amelyek arra kényszerítik, hogy letegye a gyerekes attitűdjét, felelősséget vállaljon és megtanuljon harcolni azért, aki fontos számára.
Katával való viszonya már nem egy tét nélküli adok-kapok, hanem a felnőtt kapcsolatok rögös útja.
Marics Peti kifejezetten jól oldotta meg ezt a kettősséget: hozza a tőle megszokott laza humort, amivel garantálja a film ritmusát és könnyedségét, de közben hitelesen mutatja be azt a belső érést és drámai mélységet, ami nélkül ez a figura csak egydimenziós maradna. Nagyon szórakoztató párost alkot a film gyerekszínészével, Jeles Bálinttal, és Márkus Lucával közös jelenetek pedig előre mozdítják a film érzelmi szálát. Bár a film Csabi és Betti esküvőjére épít, szinte észrevétlenül válik központi szereplőjévé Gábor és általa Kata.
Kirády Marcell ezúttal komolyabb teret kapott. Az első rész kicsit esetlen, visszafogottabb figurája után Csabi karaktere látványos fejlődésen ment keresztül, Kovács Harmattal alkotott kettősük továbbra is az egyik legtermészetesebb pontja a történetnek. Kár, hogy az esküvőn csak Kata édesanyja (Liptai Klaudia) van jelen, és Csabi szüleiről semmit nem tudunk meg.
Ember Márk és Törőcsik Franciska biztos rutinnal, stabil alapot adnak az egész produkciónak, bár ezúttal kevesebb játékidő jutott nekik. A film egyik fontos eleme, hogy a humor mellett megjeleníti a drámaibb vonalat is. Az esküvő körüli felfokozott pillanatok mellett jelen van a szakítás, a féltékenység, a fájdalom, a kiszolgáltatottság, és egy haláleset is árnyékot vet a cselekményre.
Demjén Ferenc slágerei adják a film zenei lelkét
Most sem maradhattak el a népszerű Demjén Ferenc-slágerek. Olyan klasszikusok csendülnek fel többek között, mint a Jelszó: Love, a Már sohasem kérlek, a Jóbarátok vagyunk, a Léggömb vagy az Iskolatáska – szerencsére egyik sem lóg ki a történetből, jól illeszkednek a jelenetekhez. A koreográfiákért ismét Túri Lajos Péter felelt, aki sikeresen eggyé formálta a táncos csapatot.
A vetítés végén még egy igazi meglepetés is várta a nézőket: a stáblista előtti képkockákon a stáb közös énekléssel köszöntötte fel a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Demjén Ferencet – erre a pillanatra garantáltan mindenki emlékezni fog.
A Hogyan tudnék élni nélküled? 2. pontosan azt adja, amit ígér: egy kellemes, nosztalgikus, mégis friss zenés kikapcsolódást, ami méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. Remek választás mindazoknak, akikben hiányérzet maradt az első rész után és kíváncsiak a szereplők sorsának alakulására, de azoknak is, akik csak egy jó hangulatú, zenés estére vágynak.
Borítókép: A Hogyan tudnék élni nélküled? 2. főszereplői (Fotó: The Orbital Strangers Project)
