Milyen emlékeid fűződnek Miskolchoz?
Húsz évvel ezelőtt volt egy kisfilmem, ami szerepelt a CineFesten. Nagyon kellemes emlék.
A legjobb forgatókönyvíró díját kaptad meg, ugye?
Igen, a Melletted című kisjátékfilmért. Az első igazi visszajelzés volt arról, hogy jó, amit csinálok.
Tudom, hogy debreceni fiú vagy, és nincs messze egymástól a két város. Turistaként milyennek találtad Miskolcot?
Miskolctapolcán még diákkoromban voltam, és amikor már felnőttként jártam Miskolcon, akkor megértettem az Edda hangzását, vagyis hogy miből fakad. Személyes kötődésem is van a városhoz, ugyanis nagyon kedves barátom a miskolci színház művészeti vezetője, Szabó Máté, akivel osztálytársak voltunk Debrecenben, az Ady Gimnázium drámatagozatán. Ma este találkozunk és dumálunk. Nem sokat jártam egyébként életemben Miskolcon, de nagyon helyes város. A Fő utca csodálatos, nagyon jó itt sétálni, úgyhogy jól érzem magam.
Most benne vagy a CineFest zsűrijében. Mennyi filmet néztek meg?
Összesen 18 filmet, ami döbbenetes. Voltam én is újságíró- kritikus, akkor néztem napi négy filmet, de az egy héten egyszer történt, itt pedig mindennap.
Bizony lefáraszt valamelyest, amikor egymás után nézem a filmeket és kapom azt a rengeteg ingert. Mondtam is, hogy minden elismerésem az újságíró kollégáknak, akik ezt csinálják fesztiválról fesztiválra. De nincs miért panaszkodnom, remek kaland.
Milyen szempontok alapján nézitek a filmeket? Mert nyilván utána véleményt kell mondani, díjak lesznek kiosztva a CineFesten…
Amit minden filmnél figyelni szoktunk: személyes-e a mondanivaló és a megfogalmazás, milyen a képi-formai megfogalmazás, nem öncélú-e. Számít a történetmesélés, a dramaturgia, a színészi játék. Nincs semmilyen plusz szempont, úgy értékeljük a versenyprogramban szereplő filmeket, mint minden más filmet szokás.
Hogy kell elképzelni ezt a munkát?
Megnézzük a versenyfilmet, aztán elmondjuk a benyomásainkat. Minden film után hosszan beszélgetünk, és érdekes, hogy nagyrészt egyetértünk, nincsenek nagy viták a zsűriben.
A szabadtéri programban hétfőn benne volt a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmed, amit a vetítés után közönségtalálkozó is követett. Elkapott benneteket az a nagy vihar?
Nagyon izgalmasan alakult, mert előtte valóban lecsapott egy hatalmas vihar. A szervezők gondolkodtak is, hogy átteszik valamilyen benti helyszínre a programot, de szerencsére a vihar elvonult. A vetítés és a közönségtalálkozó alatt tökéletes volt az idő, csodálatosan lement mindkét esemény. Nézem az adatokat és azt látom, hogy ezek a szabadtéri vetítések még jobban megdobták az így is elképesztő sikert. Most tart a nézőszám 997 ezernél, tehát hamarosan meg lesz az egy millió.
Kinek az ötlete volt ez a film?
Az alapötlet Kirády Attila produceré. Ha jól tudom, több magyar dalszerző-előadó is volt a tarsolyban, és közülük választották ki végül Demjén Ferencet, akinek a dalait én nagyon szeretem. Korábban a feleségemmel hallgattunk otthon Demjén-dalokat, és nagyon tetszettek. Gondoltam is, ha ilyen dalokra épülne egy magyar film, az milyen szuper lehetne.
És mi kellett még hozzá? Mert attól, hogy jók a dalok, még nagyon el lehet rontani egy filmet…
Mindig el szoktam mondani, hogy az alapot a Demjén-dalok adják. Csodálatos szerzemények és minden korosztály ismeri, mindenkiben megpendítenek valamit. A másik pedig, hogy remek a színészválasztás. Nagyon jól működik a kémia a főszereplők között, ami egy romantikus komédiánál, vagy bármilyen érzelmesebb filmnél elengedhetetlen.
Te döntötted el, hogy kivel szeretnél dolgozni?
A két főszereplő már megvolt, amikor én képbe kerültem, és nagyon örültem nekik. Törőcsik Franciska, Ember Márk megvoltak, a többieket pedig közösen választottuk ki. Castingoltunk, aztán közösen megbeszéltük – és nagy egyetértés volt abban –, hogy kik kerüljenek be a filmbe.
A cselekmény hogyan alakult ki?
A film két forgatókönyvírója készítette. Én, amikor bekapcsolódtam, már kész volt a könyv, de még fejlesztettünk rajta közösen. Én dramaturgiai szempontok alapján javasoltam korrekciókat.
Demjén Ferenc teljesen szabad kezed adott a munkához?
Ő egyáltalán nem szólt bele. Talán igazán akkor szembesült vele, amikor már majdnem kész volt a film. Fontos megemlíteni Menyhárt János „Menyus” nevét – ő a zeneszerzője sok Demjén-dalnak –, az ő csapatával dolgoztunk a forgatás során. Én elmondtam, a dalokat hogyan képzelem, például milyen duett legyen tercelős refrénű, stb., és egyeztettünk. Nagy meló volt, de megérte. A történet és a Balaton meg tudta szólítani a közönséget, és szerintem még bekerült valami megmagyarázhatatlan, pici csoda.
Ez a film nem csupán részek összessége miatt működik, hanem rendelkezik valamilyen többlettel, amitől így belobbant a közösségnél.
Mit éreztél, amikor jöttek az adatok a bemutató után, és láttátok, hogy tódul a nép?
Valóban nagyon sokan jöttek, de mindig meg kell várni a második hétvégét. Akkor kiderül, hogy mennyit csökken a nézettség az elsőhöz képest. Ha keveset csökken, akkor megnyugodhatunk, hogy működik.
Egyszer átfutott az agyamon: mi lenne, ha hosszú idő, vagyis kb. 40 év után ez lenne az első film, ami 1 milliós nézettséget hozna? És most már nagyon közel vagyunk hozzá.
Most min dolgozol? Mi készül?
Georges Feydeau A hülyéje című darabja alapján rendeztem tévéfilmet Félrelépni szabad címmel. Rengeteg színházban játsszák az eredeti darabot, és mindenhol imádja a közönség. Mi ezt modernizáltuk, mert nem akartunk megmaradni ebben a ”Szeszélyes évszakok”-szerű világban, idejét múlt ma már a festett tapéta és a 4:3-as képarány. Ezért felkértük Bárány Márton forgatókönyvírót, aki szerintem nagyon jó munkát végzett. A történet teljesen mai, és azokkal a színészekkel forgattuk, akik a Thália Színházban játszották a darabot, persze azért az ő karakterük is változott.
Kik szerepelnek benne?
Vida Péter, Czakó Julianna, Hevesi László, Jámbor Nándor, Dóra Béla, Szabó Erika, Kövesi Csenge, Hunyadkürthy István. Most zajlik a vágási folyamat, Kovács Zoltán vágó már javában dolgozik rajta. Hétfőn megyek a vágószobába, és mutat belőle részeket.
Mikor lesz látható a teljes film?
A televízió fogja leadni, a tervek szerint februárban.
Filmrendezőként lettél ismert, de szociálpedagógus diplomád is van…
Erre csak azért mentem, mert nem vettek fel a Színművészeti Egyetemre. Édesanyám mondta, hogy indul ez a szak, és talán oda nem kell olyan sokat készülni a felvételire.
Én már akkor is pontosan tudtam, hogy mit akarok, engem a filmrendezés érdekelt.
Mi vonzott ennyire a filmek világában? Addig felvételiztél, amíg fel nem vettek….
Édesapám négyéves koromban elvitt a Csillagok háborúját megnézni, és akkor ért egy nagyon nagy hatás. Onnantól kezdve érdekelt, hogyan készül egy film. Nagyon izgalmas volt, amikor láttam összefüggéseket, például, hogy Harrison Ford játszik a Magánbeszélgetések című Coppola-filmben és mennyire más, mint Han Solo szerepében. Ezeket az univerzumokat összeegyeztetni nagyon izgalmas egy nyolc-kilenc éves kisfiúnak. Tizenkét évesen ültem egy iskolai tanórán és hirtelen belém csapott, hogy filmrendező akarok lenni. Kilencszer felvételiztem a Színművészetire, végül felvettek.
Van olyan téma, ami most foglalkoztat?
Nagyon sok minden van, de babonából ezekről sosem beszélek előre. Annyit elárulhatok, hogy Latinovits Zoltán, mint figura nagyon érdekel. Általában könnyedebb filmeket készítek – és nagy kedvvel csinálom –, azonban nem áll távol tőlem, hogy más vizekre evezzek. Nagyon szeretem a vígjátékok világát, ugyanakkor szívesen kipróbálnám magam más téren is. Van sok téma, ami érdekel, de Magyarországon ez egy bonyolult kérdés, hogy ki mikor jut lehetőséghez. Dolgozni szeretnék, filmeket forgatni és örömömet lelni benne, mert eddig is örömömet leltem.
Borítókép: Orosz Dénes filmrendező (Fotó: Orbital Strangers)
