A DVTK labdarúgó csapatának új vezetőedzőjével Diósgyőrben beszélgettünk, két edzés között, a Ferencvárossal történő találkozó előtt.
Vona Ildikó: Milyen miskolci emlékeid vannak, és milyen érzés volt ide visszatérni?
Horváth Ferenc: Fél évet játszottam itt, és szép emlék számomra az az időszak, mert remek közösségbe kerültem, eredményes és jó is volt a csapat. Abszolút pozitív élményeket szereztem, nagyon jól éreztem magam, és nem magam miatt kellett elmennem, hanem a klub anyagi helyzete miatt. Nagyjából tudtam, hogy mi fog most fogadni, mi vár rám. Örömmel jöttem, mert a fél év itt pozitív volt. Egyelőre most is az, a rossz arcát még nem ismerem. Remélem, nem is fogom, vagy ha igen, akkor minél később.
– Honnan jött az ötlet, hogy ide gyere vezetőedzőnek?
– Nekem nem volt csapatom, én májusban befejeztem a Videotonnál, és utána felállítottam magamnak egy normát, ami szerint munkát vállalnék. A Diósgyőrrel tárgyaltam már korábban is, akkor nem született egyezség, most viszont találkozott a két elképzelés. Kigondoltam előre a szempontokat, és amikor megjött az ajánlat részükről, már nem kellett rajta sokat gondolkodni. Illetve, annyi volt csak a probléma, hogy én Szigetszentmiklóson lakom – és nagyon szeretek ott lakni-, nem vállaltam eddig úgy munkát, hogy ne tudjak minden este otthon aludni. Ez az első ilyen, amióta edző vagyok, de a család eldöntötte, hogy bevállalja.
– Mennyi időre szól a felkérés?
– Három évre. Persze Magyarországon nehéz ezt kijelenteni, mert elég sűrűn cserélik az edzőket, de a megbízás 3 évre szól, és remélem, ki is tudom tölteni. Az ígéret megvan rá.
– Legelőször a Videoton ellen játszottatok. Nem volt furcsa?
– Nem mondom, hogy nem. Ugyanakkor azt gondolom: vagyunk olyan profik, hogy mindenki tudja, miért dolgozik. Persze azért jócskán volt érzelmi töltete annak a meccsnek, hiszen előtte két hónappal még a Videoton sikereit ünnepelve csaptunk egymás tenyerébe, most pedig azért kellett dolgozni, hogy megverjük a Vidit. De ez benne van a sportban.
– A napokban megjelent egy cikk: „Kegyetlen bosszút állt a kirúgott Horváth Ferenc a Videotonon”. Valóban?
– Hát nem. Nem rúgtak ki, félreértés ne essen! Lejárt a szerződésem, de így is szólt a megállapodás, hogy ez csak egy év.
– Ezek szerint egyáltalán nem keserű szájízzel, haraggal jöttél el?
– Nem jöttem el haraggal. Azt nem mondom, hogy nem számítottam a szerződésem meghosszabbítására, hiszen második lett a Videoton, jól szerepelt, én a 8. helyen vettem át őket. Elég sok minden történt ezalatt a 8 hónap alatt, de nem ígértek soha hosszabbítást. Erről szólt az egyezség. Természetesen az ember gyarló és bízik a folytatásban, hiszen azért Fehérvárhoz nagyon komoly kötődésem van: 7 évet futballoztam ott. De ha nem, hát nem! Örömmel jöttem a DVTK- hoz, és hál’ Istennek sikerült is jól bemutatkozni.
– Egyébként bosszúálló típus vagy? Ha már itt tartunk…
– Inkább hirtelen haragúnak mondanám magam. Aztán ahogy múlik az idő, meg alszom rá egyet, lecsillapodom, ezért általában, amit keményen akarok lerendezni, azt le kell rendeznem azonnal, de nem vagyok egy agresszív ember.
– Milyen tervekkel jöttél ide?
– Abban állapodtunk meg, hogy a 3. év végén kell komolyabb eredmény. De természetesen az ember minél előbb, meg mindig nyerni akar – én nagyon szeretek nyerni-, úgyhogy igyekszem a lehető leghamarabb jó csapatot csinálni.
– Gondolom, az edzői feladatkör eléggé összetett tevékenység…
– Most már egyre összetettebb. Kicsit olyan „húzd meg, ereszd meg!”. Van, amikor oda kell szólni, és van, amikor többet kell engedni. Minden játékosnak megvan a maga problémája, ami számára a legnagyobb, ezt kezelni kell. Menedzselni is őket valamilyen szinten, és akkor még a taktikáról nem beszéltünk. Összetett dolog nagyon, és egyre összetettebb lesz szerintem.
– Az Újpest elleni mérkőzésen egy büntetőből kapott gól hatására eléggé összezuhant a csapat. Mit mondtál nekik a szünetben?
– Egy ilyen gólt nagyon nehéz feldolgozni. Én csak azt mondtam: ha a Videoton meccset meg tudtuk fordítani, akkor ezt is sikerül, csak ne veszítsék el a hitüket. Higgyenek magukban, hogy képesek rá.
– A tv-közvetítés tudósítója úgy fogalmazott: látszik a játékon, hogy nincsen megkomponálva…
– Azt azért nem mondanám, hogy nem volt megkomponálva. Nagyon sok mindent megbeszéltünk előre. Két és fél hete vagyok itt, és rövid idő állt a rendelkezésünkre betanulni az egész taktikai repertoárt. Vannak még felesleges dolgok, meg rossz dolgok is, de ne felejtse el senki, hogy induláskor arról volt szó: a csapat ne legyen kieső helyen soha. Most a 3. helyen áll.
– A szerződtetések tartanak még?
– A légiósok megvannak, aztán majd meglátjuk, tud-e még a klub valakit igazolni. A minőségi magyar játékosokról már lekéstünk, ők mostanra mind elszerződtek valahová. Azt gondolom, nem nagyon lesz már igazolás, mert a jók mind elkeltek. Csak azért meg nem igazolunk, hogy többen legyünk. Van itt rengeteg tehetséges fiatal, inkább velük kell foglalkozni, közülük válogatni.
– Mondtad az Újpest meccs előtt, hogy szerinted megverhetők, de mi a helyzet a Fradival?
– Nekünk nincs vesztenivalónk. A Fradi egy sokkal magasabban kvalifikált csapat, mint mi vagyunk, sokkal komolyabb összegből dolgozik, rengeteg jó játékossal, akik tudják, hogy mit akarnak. Nagyon vesztenivalónk nincsen, odaállunk eléjük, aztán „ide lőjetek!” . Meglátjuk, mi lesz belőle.
– A mérkőzést a Szent István téri LED- falon nézhetik a miskolci drukkerek, a múltkor pedig ingyen utazhattak a villamoson a stadionba. Mit szólsz hozzá?
– Nagyon jó kezdeményezések vannak a városban, hogy a futballt még népszerűbbé tegyék, bár most is az. Magyarországon ez az egyik olyan hely, ahol a legtöbben vannak. Talán a Ferencváros mérkőzésen sem voltak annyian, mint itt nálunk a 2. fordulóban. Látszik, hogy az emberek szeretik a focit. A város partner ebben, és remélem, ez még sokáig így lesz.
– A szurkolókkal milyen kapcsolattartást tervezel?
– Ma találkozom a B közép vezetőivel, leülünk beszélgetni. Elmondják, mit szeretnének látni a csapattól, elmondom én is, hogy mit kaphatnak. Nyitott vagyok rá teljesen. Aki kifizeti itt a pénzt, annak joga van tudni, mi történik a csapat körül. Ezzel nincs gond szerintem.
– Ha vezetőedzőként kérnéd őket, hogy tartózkodjanak a trágár és bántó bekiabálásoktól, vajon hallgatnának rád?
– Nem tudom, ilyennel még nem foglalkoztam. Én azt gondolom, aki kijön a pályára és a tapsot elviseli, annak a füttyöt is el kell viselni. Ez nem egy színház, itt nem csak tapsolni fognak az emberek. Ha valami nem tetszik, annak itt hangot adnak.
– Most olvastam a DVTK közleményét, amiben elnézést kérnek a Kulcsár Katalin játékvezetőnőt ért sértő megnyilvánulásért…
– Természetesen elnézést kell kérni, de ennyi. Ez egy ilyen közeg.
– Be lettél dobva a mélyvízbe a csapattal együtt, hiszen egészen komoly meccsek következnek. Hogyan készültök?
– Igen, komolyak is voltak, és azok jönnek. Most a cél: minél előbb olyan állapotba kerülni, hogy azt tudjuk játszani, amit szeretnénk. Hál’ Istennek van a munka mellett eredmény is, de jelenleg annak van itt az ideje, hogy dolgozzunk nagyon és utolérjük magunkat a lehető leggyorsabban.
– 30 fokos melegben, a tűző napon két edzés van ma is. Hogy bírják a srácok ezt a hőséget?
– Bírniuk kell, nincs mese! El lehet menni a Sakk Szakosztályba, ott be lehet ülni légkondicionált termekbe, de aki a focit választotta, annak ezt bírnia kell.
